Adolphe-Félix Cals 1810. október 17-én született Párizsban. Apja és anyja egyszerű, szegény munkások voltak. Először a rézmetszés technikájával ismerkedett meg, majd 1828-ban Léon Cogniet műtermében a festészet felé fordult. A neoklasszicista festő, Cogniet hatására Cals korai festményei sötét tónusaikkal, a XIX. századi akadémiai festészet normáihoz igazodtak. Már jóval Jean-François Millet és Gustave Courbet előtt ábrázolta a szegények életét. Ilyen az 1846-ból származó Parasztasszony gyermekével című festménye.
1828 körül, Cogniet műtermében ismerte meg Cals Ermance de Provisyt, akit 1841 előtt (?) vett feleségül, és akiről több portrét is festett. 1845 és 1859 között műterme volt a Montmartre-on, itt festette 1850 körül a Látkép a Montmartre-ról című képét.
1860-ban Pierre-Firmin Martin, a rue Laffitte-i képkereskedő, akit Martin apónak hívtak, felfigyelt festményeire. Cals Martinról és feleségéről is portrét készített. Ezzel új korszak kezdődött a karrierjében. Martin néhány képet vásárolt Calstól, és bemutatta Armand Doria grófnak, aki meghívta orrouyi kastélyába. A művészt a fény és az árnyék játékát kereső képei alapján „a kis Rembrandtnak” is nevezték. Ezt az elnevezést támasztja alá 1866-ban festett alkotása, amelynek Az este, lámpaeffektus, önarckép címet adta.
1869 és 1870 között Valois tájait, belső tereket, női tanulmányokat és portrékat festett, amelyeket a gróf barátai vásároltak meg. Cals 1863-ban az Elutasítottak Szalonjában állított ki Claude Monet, Edgar Degas és Camille Pissarro mellett. A „nem elfogadott művek kiállítása”, amelyet a média és a közönség szinte azonnal az „Elutasítottak Szalonjának” nevez, 1863. május 15-én nyílt Párizsban, a hivatalos Szalon mellett, és ezerkétszáz művet mutatott be a Champs-Élysées-palota tizenkét termében. A Szalon létrehozását III. Napóleon rendelte el, aki úgy vélte, hogy a hivatalos zsűri túl szigorú volt, mivel az ötezer beküldött mű közül háromezret elutasított. Cals A facipőkészítő családja című festményével vett részt a kiállításon.
Jean-Baptiste Camille Corot és Jongkind hatására Cals szürkébb tónusokkal dolgozott, közelebb került az impresszionistákhoz. 1871-től Párizs és Honfleur között osztotta meg idejét, végül 1873-ban úgy döntött, hogy letelepszik a normandiai kikötővárosban, amelybe William Turner nyomán számos festő, mint például Claude Monet, Louis-Alexandre Dubourg vagy Johan-Barthold Jongkind is beleszeretett. A város szűk festői utcáit favázas vagy palával borított házak díszítik, amelyek alig szenvedtek az idő viszontagságaitól az impresszionisták óta. Honfleurt – amely számos művészt inspirált – a XIX. század óta „a festők városaként” emlegetik.
Cals Jongkind barátjaként gyakran járt a XVII. században épült, Honfleur feletti Saint-Siméon tanyára, amely arról vált híressé, hogy számos festő, különösképpen az impresszionisták találkozóhelye volt. Gustave Courbet, Claude Monet, Eugène Boudin és mások kis paradicsomi fészküknek tartották. Cals is számos festményén megörökítette.
Monet meghívására Cals 1874-ben részt vett az impresszionisták első kiállításán, ahol hat képet mutatott be: Madame Ed. G. portréja, Halász Honfleurben, Az öreg halász, Tájkép, Kötögető asszonyság és Szövőnő. Az 1873-ban festett Az öreg halász című kép, amelyet Honfleurben az Eugène Boudin Múzeumban őriznek, elárulja, hogy Cals kitűnő portréfestő is volt.
Élete utolsó tíz évében Cals Honfleurben élt leányával, Marie-val, s a kikötőt, a tengert és a tengeri mesterségeket örökítette meg. 1872-ben festette a Napnyugta (Normandia) című képét, amelyen Monet hatása érződik.
Az 1877-ben festett Sikátor Honfleurben az impresszionizmus jegyeit viseli magán.
1876-ban, az impresszionisták második kiállításán Cals tizenegy művel volt jelen, köztük a legjelentősebb az Orsay Múzeumban őrzött, 1875-ben festett A lenyugvó nap Honfleurben.
Az 1877-es harmadik impresszionista kiállításon Cals tíz művet mutatott be, míg az 1879-es negyediken tizennégyet. 1880. október 3-án halt meg, Honfleurben, s a Sainte-Catherine temetőben helyezték végső nyugalomra.
Adolphe-Félix Cals rangját az impresszionista festők között mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 2024. március 29. és június 30. között, az impresszionizmus százötvenedik évfordulója alkalmából Giverny múzeumában rendezett kiállításon Claude Monet A Petit Ailly csúcsa, Paul Gauguin A breton parton és Édouard Manet Menekülés Rochefort-ból című festményei mellett Cals A horgász című képe is szerepel.
Kíváncsiságból utánanéztem, magyar múzeumok őriznek-e Cals-festményt. Nos, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van a művész Szövetvásárlás című képe.
