Komplexen értelmezett művészetében ötvözi a különböző műfajokat, valamennyi érzékreható, zenével és effektekkel kísért kiállításai az absztrakt geometria és a streetfotó világába vezetnek.  A Svédországban magyar és svéd szülőktől született, Angliában és Magyarországon is tanult Cedric af Geijersstam fotográfussal, képzőművésszel és zenésszel beszélgettem, aki hosszú évek óta hazánkban él.

A mai magyar kormány külpolitikai kommunikációja – úgy tűnik – többnyire belpolitikai célokat szolgál. Ebből következően a szereplők megnyilatkozásaiból nem nagyon lehet megállapítani, hogy a külpolitika alakítói és annak végrehajtói mit is gondolnak valójában Európa és a világ helyzetéről.

Emléktáblát helyeztek el Marsall László (1933–2013) Kossuth-díjas költő, akadémikus egykori lakóhelyén, Budapesten, a XII. kerületi Schwartzer Ferenc utca 4. számú házon, szeptember 10-én. Ám a szerző írása mélyebb és több, mint puszta tudósítás.

Szimfonikus költeményeket ihlető festmények, megzenésített versek, szoborba merevített történetek mintájára a közelmúltról mesélő fotókból nyert ihletet az író-újságíró Gazsó L. Ferenc, akinek kétperces tárcanovella-füzéréből felsejlik a zaklatott magyar XX. század.

Sokszor nehéz eltalálni, hogy egy idős ember életében mikor érkezik el az a pillanat, amikor már veszélyes számára az önállóság, és segítségre szorul a mindennapi életben. Olykor az érintett tiltakozik az állandó gondozás ellen, ahogy a Valami madarak Bélája.

A református lelkész fia, Vincent van Gogh apja példáját akarja követni, ám a teológiai vizsgán megbukik, így 1880-ban a művészi pálya felé fordul. Már festői karrierje elején előszeretettel festette meg a mezei munkát végzőket. „Számomra nem Manet, hanem Millet az igazán modern festő” (Vincent van Gogh)

A magyar nagystratégia elkészítése előtt érdemes visszatekinteni államalapító szent királyunk stratégiájára is – ehhez pedig el kell oszlatnunk néhány közkeletű tévhitet.

Amikor kiérünk az utcára, rutinszerűen haladunk napi útvonalainkon, vagy maradt még némi kíváncsiság néhányakban és figyelik az épületeket, a járókelőket, az utcán zajló életet? Vagy itt is az útvonalat böngészve a képernyőre meredünk? Bács Emese kiállítása Rólunk szól.

XXXX

1941 nyarán a magyar hatóságok huszonkétezer „idegen” zsidót deportáltak a magyar haderő által megszállt szovjet területekre, akiknek többségét német rendőri alakulatok Kamenyec-Podolszkijban legyilkolták.

Írásunkban egy szellemi és közösségi szövetség körvonalainak megfogalmazására teszünk kísérletet azzal a céllal, hogy újra felfedezzük az emberi alkotótevékenység lényegi dimenzióját és változhatatlan értelmét életünkben.