Sinkó István honlapjából kitűnik, hogy nemcsak képzőművész. Művészetpedagógus és művészeti író, s hosszú ideig zenével is foglalkozott. Csellózott a Kalmár István grafikus kollégájával-barátjával alapított Miami Art Zenekarban (a formáció később kibővült Sigrai Lászlóval, az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft majdani ügyvezető igazgatójával).

Szlovákia és Magyarország javuló viszonya reményt ad a két ország kapcsolatát régóta terhelő ellentétek feloldására. Ezek közül talán a legsúlyosabb a dunai vízierőmű működtetésével kapcsolatos vízmegosztási vita. A magyar fél újabb kísérletet tenne a megegyezésre.

Legújabb számunkban Csáji Attila képzőművésszel, Banovich Tamás New York-i galeristával és Fülei Balázs zongoraművésszel beszélgetünk, a százesztendős esztergomi Babits-házról, valamint rendszerváltó vidéki hetilapokról olvashatnak, s Kodolányi Gyula Czakó Gáborra emlékezik.

Szabolcsban a Holt-Tiszánál, a folyó hajdani árterén, ahogy a helyiek emlegetik, a korábbi ólaskertekben talált rá Andrássy Gyula gróf uradalmának arra a magaslati területére, amelyet érdemesnek s a világ zajától elég távolinak vélt álomkastélya fölépítésére.

Spanyolországban Erasmus-ösztöndíjasként tapasztalta meg először azt a szabadságot, amelyhez alkotómunkája során a mai napig visszanyúl. Hatással van festményeire a klímaválság, a járványhelyzet és a bizonytalanság is. 

Itt, a hegyen tavasz van. Tavaszi zsongás, szerelmes várakozás. Még az öreg szőlőtőkéket is megrészegíti valami már nem remélt közeledése, a lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér reménye.

Az Európai Unió időről időre nyilvánosságra hozza az egyes tagországok lakosságának egészségi állapotára és az egészségügy helyzetére vonatkozó tanulmányát. A magyarországi helyzetről beszélgettünk Jávor András orvossal, nyugalmazott közigazgatási államtitkárral.

A világ egyik legpatinásabb, 1636-ban alapított egyetemének rektora, Claudine Gay, az intézmény történetének második női és egyben első színes bőrű vezetője január 2-án lemondott. Miért?

Lehet-e még a kortárs festészet eszközeivel univerzálisan gondolkodni az emberiség kihívásairól? Lehet-e még újat mondani a művészettörténet klasszikus toposzairól? Vajon meg lehet-e szólítani napjaink művészetrajongóit bibliai témákon keresztül? Ha Rózsa Luca Sára festményeire gondolunk, akkor a válasz mindhárom kérdésre egyértelműen: igen!

A 19. század végére a klasszikus konzervatív hagyomány átalakuláson ment keresztül, jelentős mértékben elveszítette korábbi sajátosságait és a politikai-ideológiai térben átadta helyét a liberalizmusnak.