XXXX

XXXX

Szenvedélyes irodalomtörténész és kritikus, igazság-
kereső indulat fűti, elkötelezett írástudó. „Amit a politika, a taktikázgatók siserahada elmulasztott, azt egyértelműen hangos szóval (némelykor a metaforikus beszéd erejével) a szellemében szabad literátor világgá kiáltotta. Balassi Bálinttól Nagy Gáspárig követhető a bátor hang: a szószék forradalmi hevülete.” Semmiféle kirekesztés nincs ínyére: a nyugatosok mellett ott van Pilinszky, akárcsak a népiek. Mind, akiknek „világító lámpásuk
az ethosz volt”. Szakolczay Lajossal beszélgettünk.

„Más a szülőföld és más a haza: az egyik gyerekkori emlék, a másik férfikori gond” – Cs. Szabó László Erdélyben című könyvében fogalmazta meg hitvallását, életének abban a boldog pillanatában, 1940 őszén, amikor két évtized után újra útlevél nélkül utazhatott hazájából szülőföldjére, Budapestről Kolozsvárra.

1882 januárjában La Haye egyik utcájában Van Gogh találkozik a magát Siennek nevező Clasina Maria Hoornikkkal, aki ötéves kislányát sétáltatja. Sien nincstelen, várandós, alkoholista, erős dohányos és a testét árulja. A festő részvétből magához veszi gyermekével együtt, és több mint tizennyolc hónapig vadházasságban élnek.

A 12. századtól kezdve meghatározó szerepet játszott a mindenkori államvezetés utódlásában az ifjúság külföldön való taníttatása, azonban a 19. századig ez a gyakorlat csupán az uralkodó osztályok családjaira, tehát az ország lakosságához képest egy meglehetősen szűk rétegre szorítkozott.

Június 14-én pénteken megjelenő legújabb számunkban a képzőművészet kedvelőinek két különösen érdekes írással kedveskedünk. Szöllősi Gézával, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának doktoranduszával többek között a mesterséges intelligenciáról (MI) beszélgettünk (Mindent megváltoztató rendszerek), továbbá a szentendrei MűvészetMalomban látható Európai Iskola – Veszélyes csillagzat alatt (1945–1948) című tárlatáról számolunk be.

Cseh kompozíciók, cseh szólista és magyar dirigens. Az Olmützi Morva Filharmonikus Zenekar a Zeneakadémián, majd Pécsett koncertezik. Vezető karmesterével, Hamar Zsolttal a szláv lélekről, boldogságot adó előadásokról, oktatói munkájáról is beszélgettünk.

A vidéki magyar zsidóságot nyolcvan éve deportálták. Összesen négyszázharminchétezer főt. A történettudomány megállapításai ellenére
a magyar közéletben többen úgy vélekednek, Horthy Miklós csak 1944 nyarán tudta meg, hogy mi történik a deportált zsidókkal.

A Budapesten élőknek talán nehéz elképzelni, hogy a főváros határain túl is van élet. Pap Gábor az észak-alföldi Öcsödön született. Innen jutott el a Képzőművészeti Egyetem grafika szakára, majd már kiállítóként az Einspach Fine Art & Photograpy terébe, ahol Minden sár címen mutatja be legújabb festményeit, art brut szobrait.

Habeck-akták néven vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezi a német ellenzéki CDU/CSU az atomerőművek leállításával kapcsolatban, azt állítva, hogy vezető német zöldpolitikusok az erőművek további működése melletti szakmai érveket szándékosan figyelmen kívül hagyták.

Kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a miénk…  a műemlékvédelem Citrom-díja óhatatlanul fölidézi A tanú szállóigévé vált mondatát. Ha nem is sárgább, de kétségtelenül savanyú. Bizony az. És bizony a miénk, hogy a méltatlan műemlékgondozásra figyelmeztessen.