Főként és elsősorban mesemondónak tartom magamat, és a legszebb mese maga az élet. Orvosi munkám alatt sok embert láttam meghalni, sokukat még mielőtt megszülethettek volna. Ez az élmény határozza meg a gondolkodásomat. Világunk végtelenül izgalmas, tele szimbólumokkal, rejtett jelentéssel, mesékkel és ősi bölcsességekkel. Egyfajta antennaként tekintek magamra, ‘ami’ összegyűjti a világból feléje áramló benyomásokat, vizuális jeleket, történeteket, köznapi, politikai, vallási eseményeket, érdekes tárgyakat, személyiségek lenyomatát. Beszélgetések, előadások, könyvek tartalma raktározódik el a tudatomban (és a tudatalattimban), majd ezek képekké forrnak össze. Sajnos nem tudok annyi ideig élni, hogy minden fejemben létező képet a vászonra tehessek.
