Nyolc évtizedet felölelő művészi pályáját látva sokan talán örök életűnek hitték a kilencvenötödik életévében eltávozott mestert, hiszen még a legidősebbeknek is ő volt a Tanár úr, aki generációk számára képviselte az állandóságot, a változó zenei divatok közepette érvényes szakmai tudást és minőséget. Ezért is olyan különös, hogy nincs már közöttünk. Művei azonban, amelyek legfőbb örökségét jelentik, az elmúlt évtizedekben sem vesztettek aktualitásukból.

1920-as röpirata az önrendelkezési jogtól megfosztottak nevében vázolta fel a sérelmi helyzetből kivezető utat: rámutatott az erdélyi autonómiaigény politikai erkölcsére Trianon becikkelyezésekor.

Ha nem tudunk szembenézni nemzeti múltunk tényeivel, folyton árulókat és bűnbakokat keresünk, nemcsak a történettudománynak mondunk ellent, hanem folytatjuk a gyűlölködést.

A lengyelek jó évszázadon át szinte álmodni sem mertek államuk helyreállításáról. Az I. világháború és az azt követő rendezés azonban lehetővé tette ezt. Igaz, meg is dolgoztak érte.

A Kádár-rendszer végóráiban, a faluvégen tűnt fel a lakodalmas rock, és hatalmasat kaszált a hazai populáris zene mezején. Múló kortünet – legyintettek az esztéták. Eltelt három évtized, és a műfaj virul: a hazai szórakoztatóipar legsikeresebb ágazata.

Magyarország – a náci Németország szövetségeseként – elveszítette a II. világháborút. Ezért a témában készült hazai nagyjátékfilmek nem a hősiességre, hanem az átélt szenvedésre és a felelősség kérdésére összpontosítanak.

Amerikát hagyományosan nem foglalkoztatta térségünk, a rendszerváltozással, a Szovjetunió letűntével mégis „zaklatott hartárvidékévé” váltunk.

Magyarország – a náci Németország szövetségeseként – elveszítette a II. világháborút. Ezért a témában készült hazai nagyjátékfilmek nem a hősiességre, hanem az átélt szenvedésre és a felelősség kérdésére összpontosítanak.

Amikor a trianoni döntés 100. évfordulójára emlékezünk, érdemes feltennünk a kérdést, hogy miként áll a gesztusok és a közös érdekek terén Franciaország és Magyarország.

Számon lehet-e kérni a „koalíciós időkben” játszódó irodalmi alkotásokon a valóságot, annak konfliktusaival és a holokauszt feldolgozásának elmaradásával együtt?

Nagy járványok – középkori pestisjárványok, majd kolerajárványok – idején évszázadok óta ugyanazokat a társadalmi válaszokat, magatartásformákat, megküzdési stratégiákat figyelhetjük meg. Lényegében nem tért el ettől a 2020-as koronavírus-világjárvány sem. Felidézem az 1722-es rodostói pestisjárvány, az 1831-es zempléni kolerajárvány néhány mozzanatát, az azokra adott válaszokat, és összevetem hasonló mai reakciókkal. A téma úgy is összefoglalható, amire Mikes Kelemen is utal, mint a pestisről, koleráról és a koronavírusról való beszéd.

A Monarchia szétrombolása nem is szerepelt az eredeti brit hadicélok között, ám mégis kialakult egy olyan kör, amely kifejezetten ellenséges érzéseket táplált a dunai birodalommal szemben