Júniusban az Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztivál versenyprogramjában debütál Ulrich Gábor új rövidfilmje, a Dűne. Az alkotást beválogatták a Hirosimai Animációs Filmfesztivál hivatalos versenyprogramjába. A képzőművész azt mondja: szeretne szellemesebb, könnyen befogadható műveket készíteni, de valamiért mindig sötét, komor és tragikus lesz a végkicsengésük. A szubkultúra köré épült falakról, morális aggályokról és a befogadói munkáról is beszélgettünk.

Sokan tekintik úgy az István, a király 1983-as királydombi ősbemutatóját, mint a rendszerváltás előfutárát. Bizonyos szempontból kétségkívül jól modellezte és összegezte a spontán nemzeti ünneppé alakult előadás azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek a 89-es eseményekhez vezettek, beleértve a rendszer tudatos, felsőbb döntés alapján elindult lazítását. Ugyanakkor közel négy évtized távlatából már világosan látszik, hogy a legendás bemutató inkább csak egy látványos állomása volt egy felülről vezényelt hatalomátmentő folyamatnak, mint katalizátora a valódi szabadsághoz vezető változásnak, annak ellenére, hogy a darab hatása számos máig tartó pozitív folyamatot indított el, például a táncházmozgalom szélesebb körben való elterjedését, a magyar identitás tudatosabb keresését. A bemutató körül zajló háttéreseményekről és a darab utóéletéről Szörényi Leventével beszélgettünk.

Feltehetően a legtöbb általános iskolás vágya, hogy mint Olt Tamás rendezésében, olyan álomszerűn repüljenek szerte az égbe a teljes színpadot betöltő osztályterem padjai, székei, és bizonyára minden író legnagyobb szomorúsága, amikor annyira összeszűkülnek alkotói lehetőségei, mint István bácsi és Nancsi néni bár idilli, de mákszemnyi házikója a játéktér közepén. Bemutatták a Tüskevár című zenés mesejátékot a Csiky Gergely Színházban.

A Csíki Kamarazenekar tagjai – egykori volt tanáraink – nemcsak sokszínűségükkel, kiemelkedő szakmaiságukkal, de a zene iránti tisztelet és szeretet mintapéldájával is útmutatók voltak az ezredforduló tájékán felnövekvő zenei értelmiség számára. Ma már többnyire kollégák, barátok vagyunk, és együtt igyekszünk tenni azért, hogy a komolyzene népszerűsítésével Székelyföld kulturális élete mindinkább gyarapodhasson.

Felvidéki színinövendékek vallanak a színház és nyelv kapcsolatáról, a kétnyelvűség előnyeiről-hátrányairól.

Az országosan elrendelt járványügyi intézkedések következtében még mindig zárva tartanak a mozik. A kényszer hozta, hogy Hajdú Szabolcs ne a filmszínházakra bízza csütörtökön debütáló nagyjátékfilmjét, a Békeidőt, hanem egy online platformra.

Dmitrij Sosztakovics IV. szimfóniáját 2020. február 28-án játszotta az Óbudai Danubia Zenekar a Zeneakadémián – Magyarországon először. Az 1935-ben írt művet a zeneszerző 1962-ig nem engedte bemutatni. Főképp arra várt, hogy véget érjenek azok a politikai támadások, amelyek 1936-tól a zenéjét érték. Milyen tehát az a mű, amely a szerző stílusában éppúgy fordulatot hoz, mint magánéletében és a hatalomhoz való viszonyában?