A Feketeszárú cseresznye című – a Miskolci Nemzeti Színház Trianon 100. évfordulójára bemutatott – előadásának szerzőjét, Hunyady Sándort (1890–1942) ma már kevesen ismerik, pedig korának jelentős regény- és drámaírója volt, Márai Sándor így búcsúzott haldokló barátjától: „Mikor elmentem a szanatóriumból, különös szorongással éreztem, hogy zsenink és prófétánk egyre több lesz, de írónk, sajnos, megint eggyel kevesebb.”
Bródy Sándor író és Hunyady Margit színésznő szerelemgyermeke pályája során bejárta a történelmi Magyarország minden jelentősebb táját, és írásaiban hiteles képet fest azokról. Budapesti és kolozsvári gyermekévek után bácskai félév következett, itt szerette meg a szerb társadalmat, kultúrát és ünnepségeket. A szerbek iránti rokonszenve 1920 után is erős maradt, szép regényében (Géza és Dusán, 1932) vall erről. Az I. világháború idején betegségéből a Felvidéken gyógyul, a Téli sport (1934) című történetében ezt idézi fel. Trianont követően Kolozsvárra utazik, ahol Áprily, Tamási és Reményik társaságában és hatására az írói hivatás mellett dönt. Egy nem várt drámasikere (Júliusi éjszaka, 1929) a Vígszínház házi szerzőjévé avatja, ezzel a magyar irodalom egyik vezető alkotójává válik.
Bácskai élményeiből és a Kolozsvárott ért hatások alapján Pesten írja meg az egyik legszebb Trianon-drámát, a Feketeszárú cseresznyét. A darab egy szerb férjes asszony és egy magyar városi bíró közötti szerelmi háromszög történetét mutatja be az I. világháború közepétől az azt követő impériumváltásig. Szőcs Artúr rendezésében az egykori szerelmi történetet nemcsak az író által jelzett háttéresemények ellenpontozzák, hanem az I. világháborúba bevonul katonák búcsúlevelei is.
A Feketeszárú cseresznye azért emelkedik ki a Trianon-darabok közül, mert együttérzéssel figyeli az embereket, társadalmakat és nemzeteket. A tragédiákat meggyászolja, de nem ítélkezik. A magyar sorstragédiára rámutat, nem teszi viszonylagossá, de másra is felhívja a néző figyelmét. A hősnő, Irina szereti a férjét, nem szerelemmel, de tisztelettel. Dusán, jó kedélyű, nyugodt és tisztességes, még a hűtlenség nyílt bizonyítéka után is vívódik, hogy átlépheti-e a törvényesség határát. Géza pedig eleinte fontosabbnak tartja a barátságot és a bírói méltóságot, mint a szerelmet, végül elcsábítja barátja feleségét, de végig árulásnak éli meg azt.
/Jelenet az előadás videójából/
Az idei POSZT-ra beválogatott előadás kritikai fogadtatása sokra értékelte a színészek játékát, a rendezést és a színpadi atmoszférateremtést: az együttes játéka személyessé teszi a történetet minden néző számára. Amikor Hunyady megírta a darabot, a közönség számára a nemzeti tragédia fontosabbnak tűnt a szerelmi háromszögnél, mégis ez utóbbi mentén követte az eseményeket. Ma talán a szerelmi háromszög kelti fel az érdeklődést, de a dráma történeti szála is katarzist vált ki. A szerb–magyar szerelmi történet sajátos megvilágításba helyezi a történelmi háttér fájdalmas kérdését.
/Jelenet az előadás videójából/
Az előadást Szűcs Artúr rendezte, Czvikker Lilla (Irina), Bodoky Márk (Péterházy Géza) és Lajos András (Veliszavljevics Dusán) játsszák a fő szerepeket, a Babra együttes szolgáltatja a muzsikát. Az ő szerb kólójuk hallható a bejátszáson.
https://mnsz.hu/eloadasok/single/819
https://www.facebook.com/miskolcinemzetiszinhaz/videos/feketesz%C3%A1r%C3%BA-cseresznye/538342450281195/
