A lengyel avantgárd zeneszerzés kiemelkedő alakja a 2020. március 29-én elhunyt Krzysztof Pendereczki. Eleinte a hangzásvilág kitágításával kísérletezett (például Lukács-passió, 1966), majd a hagyományosabb technikák felé fordult (Lengyel rekviem, 1984). Mindkét időszakában számos, nemzetközileg is jegyzett darabot írt.
A Gyászének Hiroshima áldozataiért című avantgárd kompozíciója ötvenkét vonóshangszerre íródott. Az előadás során a zenészeknek a szigorúan kell követniük a kottát, de ugyanolyan hangsúllyal rögtönzésre is szükség van. Noha első hallásra úgy tűnik, hogy semmilyen hagyományos zenei gesztust nem tartalmaz a darab, valójában szigorú ellenpontra épül. A befogadó a cím ismeretében a kaotikus elemhalmazból rendszert tud építeni. Az 1961-es világpremier során a közönség számára megrendítő erejű zajmontázsnak tűnt a darab, ugyanakkor az általuk feltételezett valóságreferenciáknak köszönhetően megérthették. A mű elején felhangzó „jajgatás”, majd az azt követő „kaotikus menekülés” hangjai közérthetőek. A pánikot követő csend, az abból kinövő fájdalmas siratóhang szintén azonosítható jelenség. A későbbiekben repülőgép-zúgás, szirénasivítás, zuhanás és elhalkulás variálódik. Az elhalkulás minden esetben a tragédiára emlékeztet. A programot mellőzve az mondható, hogy a 8 perc 37 másodperces darabban a szerző különböző zenei síkokat rétegez, ám bármekkora feszültségeket is halmoz fel, azok előbb-utóbb mind kihunynak.
Azonban a valóságreferenciák csupán képzelt elemek, ugyanis a darab eredetileg (1960) kísérleti vonószenekari darabnak készült, és a címe ennyi volt: 8' 37”. Pendereczki az általa kitalált hangzásvilágot igyekezett a notáció adta lehetőségek között megjeleníteni különleges kottafejekkel. (A kottát lásd az alant megjelölt linken) Mivel a műben szakított a klasszikus zenei jelenségekkel (például együtthangzás, ritmus, témahasználat), ezért a partitúra sokkal inkább emlékeztet grafikára, mint kottára. A szerző nemcsak meglepődött, amikor a zenéje megszólalt egy lengyel együttes előadásában, hanem a hangtömeg folyama megrendítette őt és a körülötte ülőket is. A darab bemutatója olyan volt számára, mint Kolombusznak az ismeretlen földrész megtalálása: hitt benne, de csak az előadás során, vagyis a partra éréskor vált valóságossá.
