Kőolaj, túltermelés, élelmiszer-önrendelkezés nem éppen azok a témakörök, amelyekhez művészként szívesen nyúlnánk. Mégis, ezekbe a látszólag száraz témákba a kurátor lelket öntött, lehozta a fogalmak katedrájáról, és hozzáférhető tudást kovácsolt belőlük.

A XXI. század vizuális információkon alapszik. Az MI-nek köszönhetően láthatunk már Putyint ölelgető Greta Thunberget és dizájner kabátot viselő Ferenc pápát is, mindezt úgy, hogy első látásra nem mondjuk meg, nem valós képekkel nézünk szembe.

Bálint Norbert-László a képzőművészeti egyetem festő szakán Gaál József osztályában tanul. A huszonnégy éves alkotó nemrégiben zárta második önálló kiállítását Délibáb címmel a Godot Galériában.

Ara Güler (1928–2018) Törökország kevés fotósainak egyike, aki nemzetközileg is ismertté vált. Barátságban állt Henri Cartier-Bressonnal, és bár kilépett a legendás fotósszövetkezetből, volt Magnum-tag is. Fotóriporteri munkája során szinte észrevétlenül merült el a hatalmas török város utcáinak szédítő kavalkádjában.

Változatos technikák, karakteres művészek és átgondolt alkotások jellemzik az Apropó, Kertész című kiállítást. 

Skonda Mária és Völgyi Miklós gyűjtő házaspár jelenléte megkerülhetetlen a mai magyar műgyűjtésben és a magánmecenatúrában. Számtalan csoportos kiállításhoz kölcsönözték gyűjteményük darabjait, mintegy ötven egyéni kiállítást rendeztek eddig, szakmai folyóiratokban-kiadványokban publikáltak és szerepeltek. 

Kivételes érzékenységgel fordult a világ felé. Képzelőereje életre keltette a látszólag élettelent, munkájában nem csupán arcot adott a tájnak, hanem bevezetett erdők sosem látott sűrűjébe. Összefonta kezünket egy szörnnyel, akivel utoljára egészen kicsi gyermekként volt szerencsénk találkozni. A szörnytől ugyanis nem kell félni, hiszen ahogy a kiállítás címe is cseng: Minden szépből van.

Számos őslakos nyelvben a természetre nem találunk külön szót. Van szavuk a fák mozgására, az időjárás megannyi arcára, a hold összes apró változására. A természetet azonban nem különböztetik meg az embertől, még a nyelvükben sem szakadnak el tőle.

Az egyre sűrűsödő év vége meghozta bennem az érzést, hogy mást sem akarok, csak egy kihalt mezőn állni, ahol meredhetek a fakó semmiségbe, miközben egyedül a szelet hallom kívülről zúgni, sálba burkolt fejemmel. Hasonló érzések fogtak el, miközben a Faur Zsófia Galéria Privát táj című tárlatán jártam.

Egy mű életében bizonyos mérföldkő az a pillanat, amikor tulajdonosra talál. Hogyan befolyásolja egy gyűjtő a műnek nem csupán az értékét, hanem a társadalmi ismertségét? Stomp Sárával és Kozák Gáborral beszélgettünk a gyűjtői attitűdről, a felelősségvállalásról.

A Városliget oldalában egy kicsiny helyiség üvegablakai mögött mindig történik valami érdekes, ami arra sarkallja a hobbikocogót, az elhivatott futót, a trolira várakozót vagy a gyerek kezét fogó szülőt, hogy megálljon egy pillanatra és bepillantson a Liget Galéria ablakán, amely úgy kommunikál a magas művészetről, hogy az mindenki számára érthető és elérhető legyen.

Vonaton ülök, vidékről Budapestre tartok. Ahogy elfut mellettem a táj, elmosódnak a falvak, a kisvárosok, melankolikus bájuk láttán Bukta Imre képei jutnak eszembe. A festőművész, olyan realisztikus álomképeket fest, amelyek láttán megáll az idő.