A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Intézet Fotográfia Tanszékének BA és MA hallgatói a 2024/25-ös tanév tavaszi szemeszterének folyamán a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ támogatásával egyéni kutatási programban vettek részt, amelynek során André Kertész életét és munkásságát elemezték.
Célul tűzte ki a program, hogy a résztvevők ismerjék meg André Kertész sorsának fordulópontjait, alkotói attitűdjét, művészi hitvallásához való hűségét és elmélyedjenek életművében, meglássák a kirajzolódó összefüggéseket az élet és a művek között.
A végletekig érzékeny lelkületű, nemzetközileg is mélyen tisztelt fotográfus, André Kertész (születési nevén Kohn Andor) gyermekkorát Pesten és Szigetbecsén töltötte. 1915-ben Galíciában súlyos kézsebet szerzett, bal karja hosszú időre lebénult. Esztergomban lábadozva volt ideje jobban elmélyülni a fényképészetben.
Párizsba emigrált, ahol olyan művészek vették körül, mint Picasso, Chagall vagy a szintén magyar Brassaï. Fordulópontokban gazdag élete is jól mutatja, hogy a fotózás nem véletlenszerűen került az életébe – megküzdött érte. Semmi sem volt olyan biztos, mint az a vágya, hogy képeken keresztül mutathassa meg a világot úgy, ahogyan ő látja. Munkái első pillanattól kezdve mélyen őszinték, a sémáktól mentes valóságot jelenítik meg.
Kertész munkáin keresztül a fiatal fotográfusok felfedezhetik a maguk alkotói identitását, s így éltetik tovább munkásságát, különleges érzékét és látásmódját a hétköznapi jelenetek rendkívülisége iránt. Bálványimádás helyett a fiatalok engedték, hogy organikusan fonódjon össze a múlt művészi dokumentarizmusa a jelen új kihívásaival. Hidat építettek a két idősík között, olyan narratívát, amely nem lenézi a múltat és állandó kényszeres megújulásra ösztönzi a jelent, amíg teljesen gyökértelenné nem válik, hanem gyengéden interpretálja azt a mostba.
Az alkotók önállóan kiválasztottak egy-egy Kertész-művet vagy életútjának azt a munkásságát meghatározó jellegzetes és fontos eseményét, amelynek segítségével megkísérelték felidézni szellemiségét saját alkotói elképzeléseik és kutatási eredményeik alapján egy önálló képsorozatban.
Glavánovits Martin Szubsztancia-projektjét Kertész Distortions műve inspirálta. A ma már széles körben fellelhető eszközöket kutatta, amelyekkel hasonló hatást érhet el, mint az eredeti alkotás. Gondolatai többek között az egyéniség elvesztésére, torzulására reflektálnak túlnyomó részben analóg technikákkal. Hol van az én határa, és még fontosabb kérdés: mitől leszünk emberek?
Kertész élete vége felé bezárkózott, a lakását is alig-alig hagyta el szeretett felesége távozása után. Ekkor születtek híres, akkoriban újdonságnak számító polaroid kamerával készült, melankóliával átitatott képei. Ezekből inspirálódott Mucsi Mia Mariann, aki a polaroidot mint a belső világára nyíló ablakot értelmezte. Az alkotásokhoz kapcsolódó bevezető még nem mutatja, hogy az ő anyaga milyen mélyen személyes. Nem úgy, mint aki saját lényét tálcán kínálja figyelemért kiáltva, sokkal inkább hosszú lépcsősoron kísér végig, mígnem olyan mélyre érkezünk, hogy az még az alkotót magát is meglepi. A polaroidra jellemző édes színezetű apró képek nem egocentrikus énkeresésről árulkodnak, hanem egy még csupán képzésben lévő alkotó kavargó érzelmeinek érett narratívája.
Hitre Imola André Kertész Szigetbecsének ajándékozott képei közül válogatta ki azokat, amelyek természetközeli voltukon, vidéki, otthonos atmoszférájukon keresztül megszólították őt. Ezeken a korai képeken láthatók a fiatal Kertészt körülvevő emberek, tájak, helyszínek, akik és amelyek később egész életére és személyiségére hatással voltak. A művész ennek a folyamatnak fordítottját éli át: saját gyökereihez igyekezett visszanyúlni, felfedezni családi és személyes múltjának darabkáit. Azzal a megengedő szeretettel szemléli a számára fontos Mohácsi szigetet, amellyel kikristályosodnak az alkotót a mai napig vezérlő értékek és érzések.
Köntös Dórának, Kiss Richárd mellett Eloy Rodrigueznek, valamint Kovács Edmondnak is sikerült izgalmasan interpretálni a legendás fotós sorsfordító képeit a saját képmásukra. Kellemesen kiszakadnak a belpesti kultúrközegből, anélkül, hogy görcsösen próbálnának másnak tűnni. Több mint valószínű, hogy az örökké romantikusan szentimentális Kertész sem tenne mást, mint hátratett kézzel nyugodtan sétálna végig a termen, arcán visszafogott, mégis elégedett mosollyal: vannak még, akik értik munkásságát.
Kiállító művészek: Eloy RODRIGUEZ, GLAVÁNOVITS Martin, HITRE Imola, KISS Richárd, KOVÁCS Edmond, KÖNTÖS Dóra, MUCSI Mia Mariann
A kiállítás kurátorai: CSIZEK Gabriella és SZATMÁRI Gergely
Az Apropó, Kertész című kiállítás február 23-ig tekinthető meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ kávézójának nyitvatartási idejében (1065 Budapest, Nagymező utca 8.).
