Nagylátószög a címe az MMA Kiadónál megjelent kötetnek, amely az amatőrfilm
1945 és 1989 közötti történetét mondja el. Szerzője, beszélgetőpartnerem Dékány István amatőrfilm-rendező, a nyolcvanas években az Amatőrfilm és Videó Szövetség titkára.

Nem véletlenül ígér a cím sejtelmes kalandtörténetet. Valóban az. A mesés Keletről kíván regélni, a mesés világról, amely most, a huszonegyedik században sem sztereotípia. A história Dubairól és monarchájáról, Mohammed sejkről meg az „Arab toronyról” szól.

Október elsején, nyolcvannyolcadik életévében elhunyt Elek Judit Balázs Béla- és Kossuth-díjas, számos nemzetközi díjjal, köztük a Francia Irodalom és Művészetek Rend lovagi fokozatával is kitüntetett filmrendező, forgatókönyvíró, a Magyar Mozgókép Mestere.

Két derék polgár Dunaharasztiban magukhoz illő gesztusát választotta a lokálpatriotizmusnak: 2011-ben művésztelepet szerveztek a város vezetőinek készséges támogatásával. Lehel Endre és Volker Schwarz jelentős alkotóművészi, festői munkásságukkal korábban is részt vettek városuk művészeti programjaiban, nagyobb szakmai bemutatókon, egyéni kiállításokon.

Csaknem kétszáz résztvevővel zajlott megemlékezés egyik legnagyobb, már fél évszázada elhunyt modern kori költőnk szülőházánál, Iszkázon. Többek között pályatársa, Vári Fábián László méltatta, és mutatta fel helyét a kortárs emlékezetben, szellemi életünk szövetében.

Nyolcvankét éves korában június 30-án rövid, súlyos betegségben elhunyt Grunwalsky Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező-operatőr-forgatókönyvíró, a Magyar Mozgókép Mestere, a hazai filmművészet kiemelkedő alakja, a mozgóképkultúra formálója.

Sopronbánfalva XVII. századi kezdetekre visszatekintő ipari műemléke, a mára hitelesen helyreállított hajdani malomház és molnárlakás, a Kárpáti Malom ad otthont az MMA-akadémikus Balla András kert- és tájépítész, fotóművész Kert című kiállításának.

Agyafúrt trükkel kerülte meg az örök fiatalság iránti fölösleges és reménytelen nosztalgiát: a kilencvenéves Lux Antal a frissességre hagyatkozik, ami nemcsak valószerűbb, életkortól független, de bizonyíthatóan – bizonyítja folytonosan – sokkal produktívabb: mindegyre alkotásra ösztönzi, és a művek sora igazolja az alkotói gondolkodás eleven gazdagságát, invenciózusságát, eleganciáját.

Boldogtalan idők boldog ifjaként – micsoda naivitás! – hittem, a politikai rendszerek nem örök érvényűek, ami történetileg talán bizonyított, ám hittem azt is, azért vagyunk, hogy fordítsunk rajtuk. A közösség javára, ha már egyszer ezt sulykolják a lózungok.

Természetesen az ember a természet szerinti lehetetlent úgyszólván képes erkölcsi romlottságával rombolni. Hát még az eleve, eszmei rendszerük lényege szerint erkölcsileg züllött rendszerek, amilyenek a huszadik században többször kísértettek honunkban.

„Az érdekel, a leghagyományos eszközökkel képes vagyok-e létrehozni érvényesnek tekinthető látványt, amely megtévesztően hasonlít egy generált képi felületre, hogy jelezzem, az alkotásban az elképzelés a döntő” – mondja kiállítása indítékáról Féner Tamás.

Az ember könyveket böngész, ha teheti, turkál köztük; néha azon kapom magam, olyanokba olvasok bele, majd utána olvasom el, amelyekről azt hittem, talán nem érdekelnek. A minap kezembe került egy könyv, A kard regénye, a fegyver monográfiája.