Nem született meg az ENSZ globális műanyagegyezménye most sem. Pedig sokáig készültek rá, de valami igen fontos hiányzik továbbra is.

Új módszer a matematika oktatásában, hogy megfelelhessenek az oktatók a kor követelményeinek, az online, digitális kor kihívásainak.

Mifelénk még tartja magát a halottak napja, halloween ide, halloween oda, bárhogy is terjed az, mint valami invazív állat vagy növény, a globalizáció miatt.

Bíró Gergellyel, a Magyar Napló folyóirat és könyvkiadó megbízott főszerkesztőjével beszélgettünk a Kaptatóban, az Országút podcastjában többek között arról, mi is ez a lap, hogyan is képzelik az értékmegtartást a kötelező változás korszakában, amiben élnünk adatott.

Ritka mesterséget űz mesterfokon Jámbor László, aki Hajdúnánáson, saját műhelyében, saját fejlesztésű gépeivel csiszolja ékkövekké a nyersen sokszor csúnyácska, varacskos, korántsem feltűnő kőzeteket, kavicsokat. Külön világ az „ásványosoké”, erről is beszélgettem vele.

Nyolcvan évvel ezelőtt a megszálló német erők ellenőrzése alatt a magyar hatóságok alig két hónap leforgása alatt négyszázharminchét ezer magyar zsidót deportáltak a haláltáborokba, utána a nyilasok további ötvenezret adtak a nácik kezére. Az antiszemitizmushoz hozzászokott magyar társadalom többnyire tétlenül szemlélte.

A Kaptatóban, az Országút podcastjában ezúttal Gáspár Ferenc József Attila-díjas íróval, szerkesztővel beszélgetünk történelmi regényről, annak kortársi kérdéseiről a mai magyar társadalmi térben.

Ritka mesterséget űz mesterfokon Jámbor László, aki Hajdúnánáson, saját műhelyében, saját fejlesztésű gépeivel csiszolja ékkövekké a nyersen sokszor csúnyácska, varacskos, korántsem feltűnő kőzeteket, kavicsokat. Külön világ az „ásványosoké”, erről is beszélgettem vele.

Átadták a XXXII. Salvatore Quasimodo Költőverseny díjait szeptember 6-án Balatonfüreden, az Anna Grand Hotel dísztermében. Idén azonban egy elismeréssel többet kaphattak a pályázók: lapunk különdíjat alapított.

Nádi farkas, toportyánféreg: ezekkel a nevekkel illették a régiek ezt a közepes alkatú, sárgásszürke ragadozót, és egyáltalán nem szerették.

Aki nem képzőművész vagy művészettörténész – legtöbben pedig nem vagyunk azok –, nemigen teszi be a lábát művésztelepre. Így az valami homályos, titokzatos helyszínnek vagy gyülekezetnek tűnik az elménkben, ahol biztos olyasmi történik, amit mi, egyszerű halandók nem értünk.

Én, K. László, döglégy, a számomra még hátramaradt, kevéske időmben szeretném elmondani, hogy gondolkodásom jelentősen megváltozott, különösen az „Ez a természet rendje, tehát...” kezdetű tézisekkel kapcsolatban.