Egy év telt el a Hamász meglepetésszerű, brutális terrorakciója óta, amelynek a terv szerint a zsidó államot kellett volna megtörnie, helyette azonban az Irán vezette ellenállás tengelye roppant meg.

„Mindenfajta gyümölcsei pedig, mint az alma vagy körte, nemcsak ízben, hanem bőségben sem maradnak el Itália mögött, sőt barackja, amely a gyulafehérvári földön terem, messze fölülmúlja...”

„Alázat és teremtő lelemény, s a kettő nem egymás mellett, hanem egymást áthatva, beteljesítve: minden igaz művészetnek ez az alfája és az ómegája” – írja A fénykép esztétikuma című esszéjében Jelenits István. Nem tudok másként tekinteni az ő életére, mint hogy az maga az „igaz művészet”, melynek „alfája és ómegája” az „alázat és lelemény…”.

Szűcs László (1954–2021) szobrászművész új, 2024 júniusában nyílt kápolnásnyéki állandó gyűjteménye – amely a Vörösmarty Emlékházat övező ligetben emelt két pavilonban, illetve a pavilonokat körülvevő parkban lelt otthonra – a művész váratlan halálát követően, a hagyatékban fennmaradt alkotások együttesét tárja a látogatók elé.

Az Országút a Magyar–Török Kulturális Évad programsorozatához kapcsolódva magyar–török kétnyelvű, illusztrált novelláskötetet ad ki T’ÖRÖKSÉGÜNK – Ortak Miras – sonsuz takas, azaz Örökül kaptuk, örökül hagyjuk címmel. A török író-költőnővel, Burcu Çiçekkel – akinek írása szintén megjelenik a kötetben – beszélgettem.

Hogy hányan is emlékeznek az első, pecával kifogott halukra, azt meg nem mondom. Vannak egészen a kisgyermekkorukig, a pelenkás időkig visszatekinteni tudó emberek, mint mondjuk Bereményi Géza, míg nekem az első dolog, ami beleégett a retinámba, egy rendkívüli haláleset volt.

Németh Zsolt Gondolkozzunk együtt a nagystratégiáról! című, lapunkban megjelent írásában geopolitikai orientációnk megvitatására hívott fel. Ezúttal a gyakorló diplomata tett eleget a felhívásnak.

Az Országút podcastjában, a Kaptatóban ezúttal Kondor Attila festőművésszel beszélgetünk legújabb festménysorozatáról és Vertikális táj című kiállításának képeiről.

Az elmúlt harminc esztendő Mindszenty-kutatásának új felismeréseire alapozva újra kell tárgyalni bizonyos kulcsszavakat. Teljességre nem törekedve három csoportra osztjuk mondanivalónkat: mi az, ami már állítható, mi az, ami még vitatható és mi az, ami megvitatásra vár.

Sorozatgyilkos thriller – a megnevezés alighanem mindenkiben véres, kegyetlen, öldöklő film képét idézi föl. A Vörös szobák egyetlen vércsepp és egyetlen gyilkosság megmutatása nélkül hatol a lelkünk mélyére, hogy annál jobban felzaklasson.

Csapóajtóként megnyíló fényes képi tér, vagy csaliként magához vonzó csecsebecsék. Az emberi kíváncsiság hiúságával bevonzott figyelmek tudatos fókuszban tartása. A tárgy pontos definiálása, megzavarva ezzel a befogadás menetét. 

Az együtt teremtés gondolati Ariadné-fonalát követve próbáljuk most tovább értelmezni a modernitás ökológiai válságként leírt jelenségének labirintusát. Világunk ma feltárulkozó ürességéig az emberi gondolkodás reneszánsz korban újra felfedezett ókori pogány démonjai vezettek el.