A jó pásztor példázata (Jn 10,27–30) világos és közismert.
Az összetartozásról van szó: a vezető felelősségéről, akire életek vannak bízva.
A legelésző juhnyájnak valahol a szélén kimagaslik a pásztor alakja. Együtt jár a nyájjal. Vagy éppen botjára támaszkodva végigtekint rajtuk. Tudja, merre van a legelő, tudja, hol lehet üdítő forrásvízre találni. Gondoskodik a pásztor. Törődik a juhokkal.
Tudja, merre van a legelő, tudja, hol lehet üdítő forrásvízre találni (a szerző fotói)
Nem könnyű munka. Csak az képes rá, aki szívvel-lélekkel tudja vállalni. Elsősorban nem magára gondol, hanem a nyájra. De úgy, hogy közben világosan tudja, hogy a nyáj több bárányból áll. Nem szakadhat le egyik sem: együtt kell tartani őket.
Jézus a pásztor képét magára alkalmazza. Ismeri a juhokat, és a juhok követik őt. Az elveszett bárányt megkeresi és visszaviszi a többiek közé. Ha kell, életét adja a juhokért. Mert ez az ő feladata.
Nem könnyű munka – erdélyi pásztor Balánbánya határában (fotó: Krómer István)
Aki Jézus követésére vállalkozik, nem lehet közömbös a másik ember iránt. Törődnie kell a többiekkel. Érdekes kapcsolatban van a nyáj és a pásztor: ismeri a pásztor a rábízottakat, és a rábízottak ismerik a pásztor hangját.
Jézus tanítványainak feladatot ad: az ő nevében küldi őket az emberek közé, hogy legyenek hirdetői az Isten országának. Annak az új világrendnek, amelyben a legfőbb érték az élet.
Jézus követői között vannak, akik elhívást kaptak, hogy az Ő küldetésében különösen is törődjenek az emberekkel. Beszélni szoktunk a lelkek pásztorairól. Papokról. A papságról. Azokról, akik vállalkoznak erre a könnyűnek semmiképpen nem mondható szolgálatra. Mert
papnak lenni nem más, mint szolgálni az embereket. Segíteni őket, hogy megtalálják az életük értelmét.
A helyüket ebben a sokszor áttekinthetetlennek tűnő világban. Segíteni az embereket abban, hogy le tudjanak borulni az élet titka előtt. Hogy az élő víz forrásaihoz eljussanak.
Segíteni, hogy megtalálják életük értelmét
Az egyháznak újra és újra szembe kell néznie önmagával, vajon hiteles képviselője-e a jézusi üzenetnek, a testvériségnek, a szolidaritásnak.
A kísértés mindig jelen volt az uralkodásra, a szolgálattal szemben. Ugyanakkor mindig voltak, vannak és lesznek, akik szívvel-lélekkel vállalják a szolgálatot, az áldozatot – olyan emberek, akiket átjár az Isten Szent Lelke, és akár alkalmas, akár alkalmatlan, tanúságot tudnak és mernek tenni Jézusról, aki azért jött, hogy szolgáljon. Aki azért jött, hogy életünk legyen.
Voltak, vannak és lesznek, akik szívvel-lélekkel vállalják a szolgálatot
Krisztus egyháza több, mint puszta szervezet. Krisztus egyháza nem kőből épített templomokat működtető vállalkozás. Nem intézményrendszer. Az emberi létezés legmélyét érintő közösség egymással és az élet forrásával, az Istennel. Ennek az élő, éltető közösségnek a szolgálatára kell vállalkozniuk a pásztoroknak.
Talán lehetek annyira személyes, hogy hat papi évtizeddel a hátam mögött meggyőződéssel mondhatom:
kemény kihívásokat jelent ez a szolgálat. Nem életbiztosítás.
Voltak, akiktől megkaptam, hogy ingyenélő vagyok, egész életemben nem dolgoztam semmit. Olvastam olyan névtelen megjegyzést, hogy ki kellene irtani az összes papot, mert kártékony a létezésük. Hogy jellemtelen kiszolgálói a mindenkori politikai rendszernek. Hogy megrontói a gyermekeknek. Sorolhatnám tovább a kifogásokat.
Krisztus egyháza nem kőből épített templomokat működtető vállalkozás
Nem akarom mentegetni az elkövetett bűnöket. Ugyanakkor nagy ajándéka volt az életemnek, hogy találkozhattam olyan papokkal és szerzetesekkel, akik biztos igazodási pontot jelentettek számtalan ember számára, akik nem találták a helyüket ebben a világban. Örülök annak is, hogy a magam körülményei között taníthattam felnövekvő fiatalokat, örülhettem az örvendezőkkel, sírhattam a szomorkodókkal.
Nem a magam erejéből, hanem Annak a kegyelméből, aki a szolgálatára meghívott.
Megtapasztalhattam a felelősséget. És azt is, hogy a kimondott vagy leírt szónak ereje van. S hogy vannak emberek, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. S bár magam is tele vagyok emberi gyöngeségekkel, eszköz lehettem az Isten kezében.
A leírt szónak ereje van
S azt is megtapasztalhattam, hogy voltak és vannak, akik valamiképpen félnek a keresztényektől, furcsa hatalmi vetélytársat látnak a keresztény intézményekben. Éppen ezért megpróbáltak és megpróbálnak sokféle eszközt felhasználni, hogy hatalmukban tarthassák az egyházakat, amelyeknek küldetéséhez lényegesen hozzátartozik, hogy
képviseljék az igazságot, az élet szentségét, akár alkalmas, akár alkalmatlan.
Bátorságra van szükség. A pásztorok józanságára, körültekintésére, hogy tápláló mezőre vezessék a rájuk bízottakat, ne pedig egy művi, tetszetős világ útvesztőire.
Amikor több mint hatvanöt évvel ezelőtt egyik nagyanyámnak elmondtam, hogy talán szerzetespap leszek, sírva mondta: „De hát a mai világban?”
Mindig mai világ van. Az emberlét alapkérdései nem változnak, bármennyire megváltozik is körülöttünk a világ. Kellenek mindig pásztorok, akik úgy törődnek a rájuk bízottakkal, hogy ők maguk a fölöttünk valókhoz igazítják az életüket. Jézus mondta tanítványainak: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.
De azt is mondta: Bátorság! Én legyőztem a világot! (Vö. Jn 16,33)
Nyitókép: Jézus a jó pásztor (Hanau-Kesselstadt, evangélikus templom, Wikipedia)
