Csupán egy levelezés nyomán tudtak Hamvas Béla SETH – Kereszténység és hagyomány című kötetéről, amit még pár éve is elveszettnek hittek, a hányatott sorsú életmű több írásával együtt. A művet mindeddig Molnár Sándor festőművész hagyatéka őrizte, akinek halála után lánya arra az elhatározásra jutott, hogy a Hamvas Béla Hagyatékkezelő gondjaira bízza a festőművész örökségének részét képező Hamvas-gépiratok feldolgozását, aminek során végül is a mű előkerült. Nem túlzás azt mondani, hogy az életmű, amit eddig töredékesen ismertünk, a Molnár Sándornál féltve őrzött írásokkal kiegészülve válhatott valóban egységessé.

A könyv bemutatását követően

Molnár Sándor örököse, Molnár Eszter az otthonukban féltve őrzött kéziratok történetét elevenítette fel.

„Hamvas tanítványa volt édesapám, és az író halála előtti hetekben az volt a feladata, hogy közösen rendezzék a kéziratokat: felcímkézték és eldöntötték, hogy mi az autentikus. Legközelebbi találkozásukkor az ágyneműtartóban volt a teljes életmű, Hamvas Béla pedig rámutatott a nagyobb csomagra, amit Molnár Sándornak szánt, és a kisebbik részre, amit feleségére, Kemény Katalinra hagyományozott. Arra kérte őt, őrizze meg ezeket az írásokat. Tudta, hogy apám makacs ember, aki, mint a sárkány, ráül a kéziratcsomagra, amit kapott, jó helyen lesznek nála az írások” – fogalmazott Molnár Sándor örököse.

Halála után Kemény Katalin különböző eszközökkel próbált hatni a festőművészre, üzeneteket küldött neki, majd ismerősök révén is próbálta őt meggyőzni az anyagok átadásáról.

„Sokáig tartott ez a folyamat, de ez a próbálkozás lepattant édesapámról, egy napon Kemény Katalin még Dúl Antalt, későbbi örökösét is személyesen elküldte hozzánk. Arra gondolhatott, hogy a fizikai jelenlétet édesapám nem fogja visszautasítani. Nagyon kicsi voltam, valamikor a nyolcvanas években történt, csak a helyzet érzelmi töltetére emlékszem, amikor egy vita után apám egyszerűen rácsapta az ajtót.”

A nyolcvanas évek közepétől, majd a kilencvenes évek elejétől kezdődött el Hamvas Béla műveinek rendszeres kiadása,

de mivel Molnár Sándornál volt az írások java – amely részben fedte Kemény Katalin örökségét is –, érthető, hogy a hagyaték gondozóinak szüksége volt a kéziratok egészére. Ahogy azonban megjelentek a kötetek, és Molnár számára nyilvánvalóvá vált, hogy sok helyütt változtatnak azokon, nemigen segített azon a helyzeten, hogy kiengedje a reá bízott írásokat a kezéből. Bár élete vége felé a festőművész látta, hogy a hagyaték mostani gondozói révén már megindult a művek szöveghű kiadása, ám az addigra életfeladatának tekintett írások megőrzésén már nem változtatott. Ha kezdettől fogva nem így tett volna, akkor talán e most kiadott szöveg sem állhatna a maga eredeti, autentikus változatában előttünk. Erre a Hamvas-hagyaték jelenlegi gondozója, Palkovics Tibor példákon keresztül már több alkalommal is rámutatott, amikor a régebben kiadott művek körüli számos félreértés és félremagyarázás került szóba.

Az elveszettnek hitt Hamvas-mű szöveghű formában kerül az olvasók kezébe

 

„A hagyatékgondozás egész történetének nem volna akkora súlya, ha nem olyan példátlannak mondható filológiai problémák felől kellene rátekintenünk, amilyenek az autentikus kéz- és gépiratok tekintetében sajtó alá rendezésük során a korábbi szöveggondozók eljárása nyomán kialakultak. Vagyis

a >>javítások<< során Hamvastól idegen megoldásokkal, szóalakokkal éltek, vagy épp eredeti részeket töröltek,

majd Kemény Katalin, később Dúl Antal kiegészítéseivel pótolták azokat stb. Ennek eleinte részben az volt az oka, hogy Kemény Katalin mintegy írótársaként tekintett férjére, Hamvas Bélára, akivel szoros alkotói-szellemi közösségben élt. Úgy vélhette, hogy az inotai-tiszapalkonyai, majd bokodi száműzetésében Hamvas nem tudott igényeinek megfelelő körülmények között és színvonalon dolgozni, s így reá hárul az a kényszerű feladat, hogy férje szövegeit >>feljavítsa<<, és javításaival a megfelelő nyelvi-irodalmi nívót támogassa. Végül szinte a valamennyi írására kiterjedő javítási munkák sokszor egyszerűen lebontották a szövegek valóban hamvasi sajátosságait, így a teljes, eddig megjelent Hamvas-életmű újragondozása, vagyis tulajdonképpen helyreállítása vált szükségessé” – mondta Palkovics Tibor, hozzátéve, hogy ezért is hatalmas kincs a most előkerült és megjelent SETH, ami teljesen a gépiratnak megfelelő szöveghűségben kerül az olvasók elé.

Molnár Eszter arról is beszélt, hogy édesapjának nem volt terve az iratokkal, neki pedig hosszú időbe tellett, míg a gyász időszakában meghozta a döntést arról, hogy a hagyaték jelenlegi kezelőjének adja át feldolgozásra a műveket.

„Minden tiszteletet megadva a korábbi hagyatékgondozóknak, azt gondolom, hogy sokkal rosszabb nem történhet egy kézirattal, mint hogy átírják őket. Van egy gondolkodó, aki azért születik meg, hogy a fejekben világosságot gyújtson és rendet tegyen. Az élete feléig készült műveit bombatalálat éri, megsemmisül, az onnantól születetteket pedig nem eredeti formájában adják ki. Apám tőlem sem kért semmit a művekkel kapcsolatosan.

Tisztáznom kellett magamban, hogyan akarom továbbvinni az ő hagyatékát.

Nyilvánvaló lett, hogy nekem bőven elégséges édesapám életművének a kezelése, és ennyi időre volt szükség ahhoz is, hogy az édesapám hozzáállásával ellenkező döntést képes legyek meghozni. Találkoztunk Palkovics Tiborral, meggyőződtem róla, hogy abban a szellemben közelít Hamvas életművéhez, amiben eleve kellett volna, és arról is, hogy képesek leszünk normálisan együttműködni. 2024 tavaszán kezdte Tibor felmérni a kéziratokat” – tette hozzá.

Közvetlenül a Scientia Sacra megírása után kezdte Hamvas Béla kidolgozni a hagyomány és a kereszténység viszonyának gondolatkörét,

a kéziratainak erre vonatkozó feljegyzései azonban egy bombatalálatban elpusztultak. Később Hamvas maga úgy látta, hogy ez a veszteség nem is olyan nagy baj, mert meglátásai időközben olyannyira átalakultak, hogy munkájának kidolgozását egyébként is más irányban kellett volna folytatnia. Akkor fogott neki a most megjelent SETH című írásának, amely a műveket eredeti formájukban közreadó Hamvas Béla-kiskönyvtár sorozat legújabb kötete lett.