Minőségi változást vizionált Kiss-B. Atilla, amikor megpályázta a Budapesti Operettszínház főigazgatói posztját. Az előző vezetéstől megörökölt és teljesítendő évadterv után 2019 őszén Vidnyánszky Attila rendezésében bemutatták programadó előadásukat, Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjét, amelyet azóta is töretlen sikerrel játszanak. Munkatársaival együtt nem csupán az Operettben addig ismeretlen színházművészeti látásmódot honosította meg, hanem világhírű cirkuszművészek közreműködésével, új műfajként megjelent a dinner show is. További újdonságként Csajkovszkij A diótörőjének bemutatásával – harminc év után ismét – balettet láthattak a nézők; negyven esztendő elteltével fölcsendültek Kacsóh Pongrác János vitézének dallamai, kialakították együttműködésüket a Magyar Táncművészeti Egyetemmel, a klasszikus repertoárból elmaradhatatlan operettek színrevitelén túl pedig többek között Grigori Frid Anne Frank naplója című kortárs monooperájával és Dubrovay László A képfaragó című táncjátékával is megszólították a közönséget. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a sornak koránt sincs vége. A Kossuth-díjas operaénekessel a pályázatában megfogalmazott gondolatokról, a kinevezése óta eltelt egy év izgalmas tapasztalatairól, az operett műfajának lehetséges meghatározásáról és új bemutatójuk alkotói csapatáról beszélgettem, kitérve arra is, hogy mit tehet a színház koronavírus-járvány idején.