A harmincadik Országos Műemléki Konferencia hagyományaihoz híven most is a műemlékek, az épített örökségi értékek védelmével kapcsolatos aktuális kérdésekkel foglalkozik. A téma ezúttal a napjainkat megelőző időszak építészeti emlékeinek sorsával, a megőrzés szükségszerűségével és lehetőségeivel, az építész és műemlékes szakma felelősségével, az ehhez kapcsolódó kihívásokkal, feladatokkal foglalkozik. A konferencia a ’45 utáni építészetünk védelméért címet kapta. A szakemberek nem titkolják, komoly, a hétköznapokban minduntalan előkerülő kérdésről van szó.

Szeretjük, nem szeretjük azokat az épületeket, amelyek a második világháború utáni társadalmi rend építészetének szülöttei, létezésükről nem lehet nem tudomást venni, s még kevésbé lehet kizárólag politikai szemszögből tekinteni rájuk.

Ahogy az egymásra következő évtizedek alkotásait sem lehet egy kaptafára húzni, az ellenszenv kifejezéseként, szakszerűtlenül kizárólag a szocreál kategóriába sorolni, s mint ilyet azonnal elvetni. Más kérdés, hogy épp a szocreálnak, majd az azt követő modernizmusnak is vannak szép számmal kiemelkedő és védendő emlékei. Épületek, épületegyüttesek, amelyek egy adott időszakban, adott társadalmi viszonyok között épültek, kétségtelenül behatárolt anyagi és mára többségükben elöregedett technikai lehetőségek között,

de mindenesetre a korszak lenyomatai, dokumentumai, amelyek közül sok egészében, vagy részletében építészeti értéket hordoz, s nem érdemli meg, hogy fejvesztett bontás áldozata legyen. Ennek jegyében érdemes újragondolni mindazt, amit a múlt század második felének épített örökségéről, a műemlékvédelemről hiszünk.

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága szervezésében megrendezett, ma kezdődő háromnapos konferencián szó lesz azokról a kérdésekről, amelyek a XX. század településfejlesztésével, építészetével, a közterületek művészetével, az értékek megőrzésével kapcsolatban foglalkoztatják az építész, műemlékes társadalmat.

A konferencia három napján három témakört tárgyal. Az első nap a színhelyt adó Salgótarjáné, különös tekintettel arra, hogy jövőre lesz száz éve a település városi rangra emelésének. Másnap a második világháborútól a rendszerváltásig tartó építészeti korszakok értékeire kerül a hangsúly. Végül a közelmúlt építészetének védelméről, a műemlékvédelem új kihívásairól beszélnek, gondolkodnak a résztvevők.

Az Erzsébet téri egykori buszpályaudvar műemléki védettséget élvező épülete mára megtalálta XXI. századi funkcióját. Fotó: Fortepan
 
A programot nézve Salgótarján mellett szó lesz az egykori Sztálinvárosról, új világáról, a hatvanas évek munkáiról, feladatairól, a lakásépítésről és az ipari építészetről, annak különleges műtárgyairól, ez utóbbi védelmének lehetőségeiről, nemcsak elméletben, de gyakorlatban is. Külön téma a korabeli autóbusz-pályaudvarok kérdése, amely közül a szakma nem egyet korszakos értékűnek és megőrzendőnek tekint. A konferencia témái között szerepel az akkori építészképzés, valamint az egyetemek mai összefogásáról a háború utáni építészeti értékek védelmére. A társművészet és építészet kérdése a ’45 utáni budaörsi repülőtér kapcsán kerül elő. És ami az értékszemléletet illeti, előadás hangzik el hetvenöt év építészeti értékeiről, a korszak műemlék-helyreállításairól, a helyreállítások műemlékvédelméről. Ez utóbbiak épp mostanában kerültek az érdeklődés középpontjába, s komoly, késhegyre menő viták tárgyai.
 

Borítókép: A Városháza és a Dornyay Béla Múzeum Salgótarjánban