Egy új, egy ismeretlen Leonardo da Vinci – itt az ideje, hogy felrobbanjon az internet. Hogy megszakítsák az adást a hírműsorok. Hogy tombolni kezdjenek a művészettörténészek.

A koronavírus-járvány első részében, de főleg második hullámának kezdetén fellángolt a vita mind a média, mind a közélet informális csatornáin, hogy a pandémia kezelésében minek ad prioritást a kormány? A gazdasági élet fenntartásának vagy a fertőzés visszaszorításának?

Ilyen új szavakat tanultunk 2020-ban: covid, pandémia, nyájimmunitás, karantén. Az év vége felé gyakran használtam az „annus horribilis”, a szörnyű esztendő kifejezést.

Egy meg egy az három. Eisenstein révén híresült el a képlet: két egymást követő snitt eredője olyan új jelentés, amelyet egyik kép sem tartalmazott. Zászlóra tűzetett az új fogalom, az úgynevezett intellektuális filmé, mely a történetmesélés mellett elvont ideák közvetlen képi megjelenítésére is alkalmas.

Egykor sem volt minden tanító vagy tanár nevelő, és ma is vannak, akik nevelő tehetséggel jönnek e világra. Pedagógus édesapám gyakran emlegette, hogy az ő idejében, a budapesti egyetemen mennyire nem foglalkoztak a tanárjelöltek nevelői képzésével. Matematika–fizika szakon olyanok tanították, mint Eötvös Loránd. De legfeljebb neveléstörténet- és elméletipedagógia-előadásokat hallgathattak.