A diktatúra után elsőként szabadon választott magyar miniszterelnök, Antall József tudta, hogy negyvenhárom évnyi szocialista tervgazdálkodás nem számolható fel hetek alatt. „Súlyos gazdasági örökségünk egyszersmind szellemi és erkölcsi örökség. Meg kell tanulnunk mindnyájunknak másképpen gondolkodni és másként dolgozni.” Modell és valóság című könyvének gondolatai, szavai kormánya nehéz örökségét, legfontosabb gazdaságpolitikai törekvéseit idézik fel.
Amikor Antall József 1992-ben emlékeztetett arra, hogy miniszterei életükben nem voltak még képviselők sem, és egyikük sem tartozott az előző rezsim uralkodó elitjéhez, hangsúlyozta, hogy a kormánynak elsősorban azt kellett elérnie, hogy az ország ne omoljék össze. „Arra kellett törekedni, hogy tudjunk kormányozni, fenntartsuk a hadsereget, a rendőrséget és minden mást. És ne felejtsék, itt volt a szovjet hadsereg!”
Az eltelt évtizedekben felnőtt fiatalok körében érthetően általános a tájékozatlanság az Antall-kormány munkájáról. Hallani emlékezőket, akik szerint Antall nem értett a gazdasághoz. Antall György, a miniszterelnök elsőszülött fia 2020 májusában a Válasznak adott interjújában jegyezte meg: „Kevés dolog bosszant annyira, mint az olyan szövegek, hogy Antall nem értett a gazdasághoz, nem foglalkozott a fontos dolgokkal. Gimnazista korától elég sok gazdasági témájú könyvet végigolvasott.”
A kormányzati ciklus félidejében, 1992-ben Antall József többek között rámutatott: mezőgazdaságunk arra volt beállítva, hogy mindent el tudunk adni a keleti piacokon vagy a harmadik világban. De összeomlott egy hetven év alatt kialakult gazdasági rendszer Kelet-Európában. „Ki számított a szovjet piac ilyen tempójú összeomlására? Reméltük, de azért, hogy ez ilyen gyorsan megy, szinte dominószerűen összeomlik egymás után minden országban a kommunista diktatúra, és a Szovjetunióban is”, arra senki nem számított.
Ki gondolta volna, hogy a szovjet piac ennyire vissza fog esni, és emiatt mind tönkremennek azok az üzemek, amelyek erre voltak kialakítva. „Ez nem a mi ügyetlenségünk. Ez részben az elmúlt évtizedek alatt a világpiaci szempontból rosszul kialakított ipari és mezőgazdasági struktúra következménye.”
„Éppen ezért került sor Kelet-Közép-Európában rendszerváltozásra, mert az egész kommunista gazdasági rendszer omlott össze.”
A Németh-kormány illetékesei „a kétségbeesés határán kerestek fel az utolsó napjaikban, hogy írjak levelet az amerikai pénzügyminiszternek, és kérjem a segítségét. Pedig még ők voltak kormányon. Az ország devizatartaléka akkor hétszázmillió dollár körül volt.”
A szovjet csapatok ugyan kivonultak 1991 júniusában, de „az emlékük nemcsak a lelkünkben él”, hanem a károkban és másfél milliárd dolláros ki nem fizetett adósságukban is.
„Aki azt tanácsolja nekünk, hogy az adósságokat, amelyeket az előző rendszer felhalmozott, egyszerűen mondjuk fel, arra hivatkozva, miért támogatták Önök akkor ezt a kommunista rendszert, az nem tudja, hogy miért finanszírozná a német vagy amerikai, vagy angol adófizető a saját költségvetéséből azt, hogy elengedjék nekünk az egész összeget.
Különösen nem várhatjuk ezt a bankoktól. (Mi főképp bankoknak tartozunk.) De Magyarország adósságait törleszti és nem kéri átütemezésüket. Az adósság átütemezése azt jelentené, hogy nem kapunk további hiteleket, mint ahogy a lengyelek nem kapnak egy évtizede.” „De akik azt híresztelik, hogy tovább növekszik az adósságállományunk, azokkal közlöm, hogy mióta kormányon vagyunk, valamelyest csökkent, nem nőtt az adósság.”
Az Antall-kormány gazdaságpolitikájának bírálatában visszatérő téma a tulajdonviszonyok kárpótlási jegyekkel történő rendezése. A tulajdonviszonyok tisztázása a legégetőbb kérdések egyike volt, amire, mint Antall József a parlamenti vitában rámutatott, „sem gazdaságilag, sem politikailag, sem jogilag, sem erkölcsileg nincs tökéletes megoldás”. Tehát „aki ezt a törvényjavaslatot, ezt a koncepciót támadni akarja, az mindig sikert arathat”. „Ha valaki azt mondja, hogy ez a törvény nem állítja helyre a tisztességes magántulajdont, felvetődik a kérdés, hol a tisztességes helyreállítás határa? Az 1949-es állapotot kell visszaállítani, vagy az 1947-est, a 45-öst vagy 1939-est?”
Többször igyekezett megmagyarázni, hogy a föld- és ingatlantulajdonlásban olyan sok változás történt, hogy a tulajdonosokat csak bírósági úton lehetne megállapítani. Ehhez részben hiányoznak a bizonyítékok, emellett a bírósági ügyek olyan sok költséggel járnak és olyan sok időt igényelnek, ami beláthatatlan ideig gátolná a tulajdonviszonyok rendezését, pedig ez a piacgazdaság működéséhez mielőbb szükséges. Olyan gazdag és nagy ország, mint Németország vállalhatja a bírósági utat, Magyarországnak azonban nem volt sem elég pénze, sem elég bírósági kapacitása. Ezért volt szükség a kárpótlási jegyekre, az állami kibocsátású értékpapírokra éppen harminc évvel ezelőtt.
Antall József sosem mondott propagandabeszédeket. Tudta, hogy a lakosság jelentős részének rossz a közérzete, mert csökkent az életszínvonala. S közben a médiában arról beszéltek, milyen kilátástalan a jövő, milyen ostoba a magyar politika. Pedig voltak a jövő szempontjából biztató eredmények is. „Ebben az évben (1992) valóban meg kell állítani a termelés visszaesésének folyamatát, és el kell indítanunk a lassú növekedést. Nagyon nehéz feladat. Csak akkor fog sikerülni, ha politikai stabilitás lesz az országban.” „Eddig is egyenesen beszéltünk. Nem tudom, még milyen nehézségek állnak
előttünk, de mindig meg fogom mondani.”
Antall György szerint a magyarok 1989–1990 sorsdöntő éveiben tálcán kapták a szabadságot, az önrendelkezést, a nemzeti függetlenséget. Nem küzdöttek érte, viszont nyakukba zuhant a szocialista tervgazdaság által négy évtized alatt felhalmozott csődtömeg is. Ezzel a nehéz örökséggel kellett megküzdenie Antall Józsefnek. Nem rajta múlott, ami utána következett: Bokros Lajos pénzügyminiszter megszorító politikája.
A szerző levéltáros, újságíró
Borítókép: Antall József beszédet mond 1993. augusztus 20-án a Budai Várban
