Szótlanul jártuk végig Szásával a kijevi Majdan tér megannyi apró emlékhelyét. Ennek is öt éve már.
A gyászoló családok nem hagyták, hogy a mécsesekben kialudjon a láng, az elvesztett apa, fiú fényképe mellett elszáradjon a virág. Hazafelé a metróban Szása fölélénkült: Amerika, a Nyugat nem hagyhatja, hogy ez a szörnyűség megismétlődjön. Részvéttel néztem tekintetében a reményt.

Most Szása, a kijevi jóbarát éjszakáit a kijárási tilalom kezdetétől hajnalig a metró alagútjában tölti, pokrócba burkolódzva. Nappal a lakás fürdőszobájában rendezkedik be, mert ott kisebb a belövés veszélye. Bár, mire ezek a sorok megjelennek, már ez sem igaz, mert Szása is megkapta a behívóját, a frontra megy, ami lehet, hogy akkorra már lakásuktól egy könnyű sétára lesz csupán.

A felesége, Natasa ideutazott hároméves unokája születésnapjára, átruccant pár napra Krakkóba, ahol a fia él, de haza már nem jutott. Nálunk van ismét. Rettegve nézi a híreket ebben a színes, szélesvásznú, egyenes adásban közvetített háborúban.

Harkov ostroma során barátnője a férjével utazóbőröndökbe rejtette a fürdőszobában a két gyerkőcöt, a kisebbik kilenc hónapos. Értesítették az ismerősöket, hogy ha velük bármi történne, jöjjenek el értük. Míg a sötét lakásban a szülők összeszedték a legszükségesebbet a másnapi meneküléshez, a házat találat érte.
A szülők meghaltak. A gyerekek túlélték, a bőröndökben találtak rájuk másnap reggel.

Átölelem Natasát, és halkan a fülébe súgom: „…Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten. // Nem harsonával, / Hanem jött néma, igaz öleléssel, / Nem jött szép, tüzes nappalon / De háborus éjjel. (…)”

Szót sem ért belőle, de lassan egyenletesre vált a légzése. Ady megnyugtatja és győz, a nyelvi korlátokon át.

Van egy kettézárt falu, ahol mindenki magyar. Nagyszelmencet a nagyok annak idején Szlovákiához csatolták, úgy röppent át az Unióba, hogy észre sem vette a nép. Rokonságuk még a hatalmi osztozkodáskor Kisszelmencen rekedt, a mai Ukrajnában. A határon, ahol évtizedekig szögesdrót választotta el a helybelieket, ma gyalogosátkelő működik. Elözönlötték a menekültek. A kisszelmenci asszonyok a határállomáshoz közeli üzletet fűtött gyermekmegőrzővé alakították át. Segítenek, ahol tudnak, de pár nap alatt kifogytak mindenükből. A segélyszolgálatokhoz fordultak, hogy ne csak a keleti határra menjenek, egyszer az életben ne feledkezzenek el róluk sem. Addig is, ideát elindult a spontán adakozás. Kitartanak.

Félelem ellen legjobb terápia a szíves adakozás, hisz – ahogy az Írásban áll: „Isten a vidám adakozókat szereti.” A sokat szapult Facebook most aranyat ér. Egy kismama például két etetés között létrehozott egy csoportot Segítségnyújtás (Kárpátalja, Ukrajna) címen. Hétvégére százhúszezer követője volt, szálláshelyet, fuvart, élelmet, meleg ruhát ajánlanak fel az emberek, és oda viszik, ahova kérik.

Egy jómódú szarvasi vállalkozó két családot fogadott be. Négyen a saját házában, hárman a rokonainál laknak. A férfiaknak munkát ad és tisztes fizetséget, miközben fedél, táplálék jut mindenkinek.

Az állam gyűjtőpontokat állít, támogatja a határ menti településeket, adományvonalat működtet, szervezi a hozzánk menekülők egészségügyi ellátását, a gyermekeik tanítását. Mindegy, hogy magyar, ukrán, ruszin vagy más nációból való, ha a háborús Ukrajnából érkezik, befogadjuk.

A Keleti pályaudvarra a MÁV szolidaritási ingyenjegyével érkeznek a számkivetettek, a baptista és református szeretetszolgálat emberei étellel, friss vízzel, gyógyszerrel várják őket. Estére már a közösségi szálláson vannak. Biztonságban. A továbbutazókat önkéntesek szállítják, a fuvar ingyenes. A határra kitelepült taxis hiénákat a spontán népharag zavarta el.

Ma cigány asszonyok ültek ki a határra azzal, hogy a menekülők újszülöttjeit szívesen megszoptatják.

A szűkkeblű gyűlölködőknek, a rémhírterjesztőknek, a spekulánsoknak a politikában odafenn, és a kisstílű nyerészkedőknek idelenn üzenem, hogy kisebbségbe kerültök. Álljatok át, mert a tét az elkárhozás. Zászlónk színe most fehér, címerünk pár vonallal megrajzolt galamb.
Picasso békegalambja. Jöjjetek, jut hely mindenkinek.

Borítókép: Ukrán önkéntesek a hadseregnek szánt adományokat veszik át a nyugat-ukrajnai Ivano-Frankivszk város területi védelmi központjában 2022. március 3-án. fotó: MTI/EPA/Oleg Petraszjuk