Gondolatok a gazdaságkorról, közönyről, bizalomról, minőségről, az írástudók jelentőségéről, és arról, milyen megbízatása lehet a mai költőnek a múzsáktól.

A Zeneakadémia is alapító tagja annak az új európai hálózatnak, amely jeles zenészek és neves zeneszerzők emlékházait fogja össze. A közelmúltban létrejött európai szövetség alapító dokumentumát Franciaországban írták alá.

Két sajtófotó kiállítással örvendezteti meg a nézőket a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya: az idén 40 esztendőre visszatekintő Magyar Sajtófotó Kiállítás négy évtized legjobb magyar sajtófotóiból válogat: 123 fotográfus képeit, mellettük külön tárlókban az elmúlt 40 év kiállításaihoz, pályázati megjelenéseihez fűződő emlékeket és a fotóriporteri munka kellékeit mutatja be a Capa Központban.

A háború kitörése után ötödmagával indult Beregszászra, hogy önkéntesként segítse a Máltai Szeretetszolgálat munkáját. Húsvét előtt lelki feltöltődésre egy hétre hazalátogatott. Életéről, szolgálatáról és a beregszászi mindennapokról kérdeztük Schumicky Máriát.

Az ősi formát érdekesen vegyíti lírai és modern hangvétellel legújabb kötetében Acsai Roland.

Elnökválasztást, előrehozott parlamenti szavazást és több helyi önkormányzati voksolást is egy időben tartottak déli szomszédunknál április 3-án, melyek bár a várakozásoknak megfelelő eredménnyel zárultak, meglepetéseket is tartogattak. 

Közhely, hogy valakinek kiforrott a stílusa, hogy igazán beérett, mint valami alma, amit meg lehet enni, de Bene regénye mégiscsak olyan, mint egy szonettkoszorú, melyben a szerző minden versszakban meglepő újdonsággal szolgál.

Ő a feltámadás és az élet (János 11,25), és mi meg sose halunk meg, vagy sose végleg. Akkor hát igencsak nagyon-nagyon örüljünk ennek a szépséges mindennek!

Bordács Andrea könyve nőművészekről és női művészekről szóló válogatott írásainak gyűjteménye, melyek többségükben az elmúlt húsz évben különböző művészeti folyóiratokban megjelent hazai és külföldi kiállításokról írt kritikák, három újabb tanulmánnyal kiegészülve.

„...csak vagyok színed előtt
járkálok le-föl üres templomodban
mint üres szívemben néha az üres szavak
terveid találgatom...”

Az egykor a város határában futó vasúti töltés két oldalán elterülő vízivilágban, a közeli Sashegynél kezdődő budai erdőségekben töltötte gyermekkora legszebb szabad óráit a világcsavargó jezsuita költő. Mára a tájat teljesen átformálta a homo technologicus.

Ma pontosan ezer napja, hogy meg kellett volna halnom. Anyám szerint minden boldogtalan nap megrövidíti az ember életét. Ma húztam be az ezredik vonalat a naptáramban. Ennyi ideje vagyok ezen a helyen, s azóta, hogy betettem ide a lábam, egyetlen boldog pillanatom sem volt.