A pécsi Lantos Ferenc Múzeum tervezésére tavaly kiírt és a közelmúltban ünnepélyes eredményhirdetéssel lezárult pályázaton a negyven év alatti építészgeneráció vehetett és vett is részt, ahogy Turi Attila építész, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, az Építőművészeti Tagozat vezetője Pécsett a díjkiosztón elmondta. A beérkezett harminc pályázatból tizenegy részesült díjazásban: három rangsorolás nélküli fődíjat, öt elismerést, két különdíjat és egy kiemelt különdíjat adott a bírálóbizottság.

Lantos Ferenc (1929–2014) élete és alkotói pályája sok szálon fonódott össze szülővárosával és az építészettel, egy időben a Pécsi Tervező Vállalat és a Pollack Mihály Műszaki Főiskola munkatársaként is dolgozott. Mestere, Martyn Ferenc (1899–1986) számos művészeti ágban – festészetben, szobrászatban, grafikában, kerámiában – kipróbálta magát, és mutatott utat tanítványainak. Közülük az egyik legfogékonyabb minden bizonnyal Lantos volt, aki utóbb róla nevezte el művészeti szabadiskoláját a Tettyén.

Lantos korán eljutott az absztrakcióig, a geometrikus formák, a színdinamika összefüggéseit kutatta és ábrázolta műveiben, így nem is meglepő, hogy egyes alkotásai több esetben megjelentek a korszak geometrikus építészetének díszeiként, akár zománcot is felhasználva.

Személyesen találkozhattam Lantos Ferenccel. A múlt század kilencvenes éveinek végén egy évig tanultam nála rajzolni a Martyn Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában, melyet ő hozott létre feleségével, Apagyi Mária zongoraművésszel. Az általuk létformának is tekintett művészetpedagógiát, a zene és a képzőművészet összefüggéseit, egymásra hatását igyekeztek több generációval megismertetni. Lantos valamit jobban tudott korábbi rajztanáraimnál: nemcsak kedves ember volt, de valójában soha nem oktatott, hanem a szó nemes értelmében tanított. A tanítást pedig legalább olyan fontosnak tartotta, mint az alkotást, mélyen megértette a másik alkotót, és segített továbbfejlődnie.

Koronczi Péter díjazott pályaműve

Jelenleg Pécsett a Papnövelde utcai Modern Magyar Képtárban láthatók Lantos Ferenc válogatott alkotásai, de sokan érezzük, hogy helye lenne a városban a teljes életpálya bemutatására önálló Lantos Ferenc Múzeumnak.

A pályázók koruknál fogva aligha ismerhették Lantos Ferencet, a pályaművek tanúága szerint viszont valószínűleg korabeli könyvek, filmek segítségével részletesen megismerkedhettek színes életpályájával. Ezt mutatják a jó minőségű tervek. Olyan alkotások születtek, amelyek mélyen merítenek a művész repertoárjából.

Ahogy Lantos Ferencre is hatott az építészet, ugyanígy az ő geometrikus, matematikai képleteken is nyugvó alkotásai visszahatottak a pályázaton induló fiatal építészekre, akik sok esetben modern, kubusos formákban próbálták megfogalmazni gondolataikat, és az épülettervekben elhelyezni a múzeumi tereket.

Az egyelőre csak megálmodott, kiválasztott helyszín „hiányzó láncszem” Pécs történelmi belvárosa és a Zsolnay Negyed között húzódó „kultúrtengelyen”, jelenleg beépítetlen saroktelek a Lánc utca és Zsolnay Vilmos út sarkán.

Erre a helyszínre több különálló épületben, a térszín alá is behatolva alakította ki Samicskov Milán szigorú geometriát követő épületeit, melyek között harmonikus szabadtéri közösségi terek jöttek létre. Koronczi Péter alkotása Lantos Variációk című műveinek térbeli kivetülése, a körcikkek és négyzetek színjátéka a főhomlokzatra vetítve igazi telitalálat. Mindkét pályamű a rangsorolás nélküli fődíjas kategóriába került.

Sztranyák Veronika és Sztranyák Gergely tervlapja

Ugyancsak a kockaformákból indult ki Sztranyák Veronika és Sztranyák Gergely elismeréssel díjazott alkotása, de épületük több lágy építészeti gesztust is tartalmaz, kissé lekerekítve a merev formákat, s ezáltal jó léptékű épületet alkotva.

Mindenkiétől elütő pályázati anyagot állított össze Györgyi Ábel, aki a Lantos által kedvelt színeket, formákat, arányokat és matematikai sorozatokat 3D-ben megalkotva színes tornyokat hozott létre, és ezzel a merész alkotással a zsűri egyik különdíját nyerte el.

Borbély Fruzsina Anna képzelt múzeumának új helyszínét is értékelték a bírálók

Egyfajta slusszpoénnak is tekinthető Borbély Fruzsina Anna alkotása, mivel ő a pályázati kiírást felülbírálva alternatív tervezési helyszínt választott! Arra jutott ugyanis Lantos munkásságát tanulmányozva, hogy a kijelölt telek nem megfelelő az elmélyült alkotó életműve számára létesítendő múzeum helyszínének,

így az egykor Lantos által alapított szabadiskola közelébe helyezte át a múzeumot. A zsűri ezt a bátorságot kiemelt különdíjjal jutalmazta.

Tény, a kiírásban szereplő helyszín a Zsolnay út elején, átellenben a 2010-es Európa Kulturális Főváros-programban megalkotott Tudásközponttal és Kodály Központtal valóban nem optimális környezet a beépítettségi adottságok és a forgalmas csomópont miatt. Érdemes elgondolkodni rajta, különösen azt is figyelembe véve, hogy a pályázati kiírás nem titkolta, ez az ötletpályázat a múzeum megvalósítására nem ad garanciát, csak reményt.

Nyitókép: Györgyi Ábel izgalmasan alkalmazza a színeket, a vonalakat, a formákat Fotók: A szerző felvételei