Életének kilencvenhetedik évében elhunyt Ritoók Zsigmond. Ókortudós volt, tanár és példakép. Mindhárom minőségében olyan fontos, hogy egy egész ország ismerte – még olyanok is, akik nem olvasták, akiket nem tanított, és sohasem találkoztak vele.

Kisgyermekként került az USA-ba, de anyanyelvét nem felejtette el, és arra törekszik, hogy gyermekei is beszéljék. Így kezdett el magyar költőket fordítani. Joe Váradi nemrégiben egy rendhagyó irodalomóra keretében nagyapja szülőfalujába, Abasárra látogatott.

Amikor egy festő képei oly mélyen beépülnek közös vizuális emlékezetünkbe, hogy szinte észrevétlenné válnak, különleges alkalomra van szükség ahhoz, hogy ismét felfedezzük őket.

Elhunyt az elmúlt évtizedek legismertebb gondolkodója: Jürgen Habermas (1929–2026). Szellemi útja a nyugati baloldali liberalizmus alakulását példázza.

Szerzőink kitüntetése nem csupán két életmű megkoronázása, hanem a kortárs magyar líra két gyökeresen eltérő, mégis tulajdonképpen egymást kiegészítő karakterének elismerése. Tóth Erzsébet halk szavú, mélyfúrású befelé figyelése és Lackfi János robbanékony, a nyelvet minden regiszterében próbára tevő vitalitása egyszerre kapott helyet a nemzeti panteonban.

A zene teljessége érdekli, karmester, aki a jazz-zongora szakot is elvégezte. Vida Bernadett céltudatosan, határozottan halad az útján, amelynek fontos állomása volt a IV. Doráti Antal Karmesterverseny, ahol az elődöntőig, a legjobb hat közé jutott.

A mohácsi születésű, Budapesten élő grafikus-képzőművész annak a fiatal művészgenerációnak tagja, akik különféle grafikai eljárásokat alkalmazva keresik egyéni hangjukat, az identitás, emlékezet témáira és társadalmi kérdésekre reflektálnak, s akik számára az elmélkedés, a narratíva és az anyagkísérlet egyensúlya legalább olyan fontos, mint maga a végső vizuális eredmény.

A puritánokról még a tájékozottabbaknak sem a szent szerelem eksztázisa és a meditatív lelkiség jut az eszébe. A hitviták heve máig torzítja látásunkat, de ha magukat a szerzőket olvassuk, meglepetésben lehet részünk.

József Attila-díjjal tüntették ki lapunk szerkesztőbizottságának tagját, Orosz Istvánt. Többterű művészete kapcsán óhatatlanul el kell gondolkodni a megismerés különböző formáinak közös gyökerein. Ritka pillanat a kortárs kultúrában, amikor egy alkotó ilyen természetes módon, azonos mélységgel és érvénnyel van jelen két, a felszínen talán különbözőnek ható, ám a mélyben szorosan egybefonódó univerzumban.

A magyar hozomány – kelengyeládák és titkaik a Kárpát-medencében címmel a Kárpát-medence különböző régiójából származó ötvenkét népi bútorfestő hatvanegy alkotásából nyílt különleges kiállítás Balassagyarmaton.

Rózsaszínes, hússzínű kerámiák organikus jelenléttel lépnek a térbe. A tizenkét, falra helyezett mázas plasztika és a két installáció egymással szoros dialógusban működik, nem ábrázolnak konkrét testet, mégis a test tapasztalatát közvetítik.

Iancu Laura költő, író a Magyarország Babérkoszorúja-díjat vehette át, míg Borbély László író, Domonkos László író, közíró, valamint Orosz István grafikusművész, író – aki egyben lapunk szerkesztőbizottságának is tagja – József Attila-díjban részesült.