Szabadtéri fotókiállítás nyílt Balassagyarmaton a Civitas Fortissima 2025. évi megemlékezései keretében a Városháza előtt. Galbács Tamás képei a vasúti szakmához s e közlekedési eszközhöz való, korokon átívelő ragaszkodás mellett azt is bizonyítják, hogy él még a nógrádi vasút, s meg is kell maradnia.

Orgonán játszik, átiratokat és saját műveket komponál, koncerteket és fesztivált szervez, kutat és a doktori dolgozatát írja, emellett Liszt-összkiadásra készül. Mészáros Zsolt Mátét gyermekkorában ragadta magával a hangszerek királynőjének varázsa.

Új tárlatát utcafrontról benézve is jól látni, be se kell térni a galéria kiállítóterébe. Persze nem kirakatok portékáit szemléljük, így előbb-utóbb a kíváncsiság is hajt a betérésre, hogy különböző mértani alakzatok randevúinak lehessünk szemtanúi. A „találkozó” a View From Anywhere címre hallgat.

A geográfiai háttér alapos ismerete nélkül a török korról alkotott képünk nem lehet teljes. A szereplőket, az eseményeket, a folyamatokat, sőt ezek összekapcsolódását is láthatjuk, csak éppen a hitelességüket nyújtó természeti és társadalmi környezet egysége, vagyis a táj és a földrajzi viszonyrendszer hiányzik mögülük.

Magyar filozófus ritkán szerez nemzetközi hírnevet, főleg ha hívőként a vallással foglalkozik. Mezei Balázs, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora ilyen. A szerkesztésében megjelent legújabb angol nyelvű kötetét ismertetve  vázoljuk gondolkodását.

A képzőművészeti és szépirodalmi munkásságot egyaránt magáénak tudó Jámborné Balog Tünde novelláiban családtagjainak, barátainak és szeretett városának, Makónak is irodalmi emlékművet állít. Egyéni sorsok teljesebbé válásán keresztül markánsan rajzolódik ki az egyes társadalmi rétegek hányattatása a kegyetlen huszadik században.

Festményei a tudatos és a tudattalan jelenlét határán egyensúlyoznak. Inspirációit általában valós helyszínek nyújtják, ám konkrét látványviláguk helyett csak benyomásaikat rögzíti. Róla szóló összeállításunkban kiderül, miként lepheti meg egy éppen készülő mű a saját alkotóját is.

Arany szőnyegen állva fogadott tegnap a ház, a múlt heti szélvihar lecsupálta a kőris lombkoronáját, és vastagon beterítette az árkot, a bejárót, a járdát, még az ablakpárkányokat is.

Időről időre felröppennek hírek – különösen a közösségi médiában – a medvék magyarországi megjelenéséről, néha túlzóak és szenzációhajhászóak. Ezért is kértük Gombkötő Pétert, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának gerinces zoológiai szakreferensét, öntsünk tiszta vizet a pohárba medveügyben.

Cseppfészek című képem a Pécsett rendezett Nyár lesz tehát, tündöklő és meleg című kiállításra készült, ahol Keserü Ilonával közösen állíthattam ki. Ez a munkám a saját magunkban való otthonosság metaforájaként olvasható, ugyanakkor a befelé figyelés, a saját mélyebb rétegeink felfedezésének vágyáról is szól.

Egy éve az Országút oldalain hajdani mentorára, Entz Géza (1913–1993) művészettörténész professzorra emlékezett tanítványa, munkatársa. Példaképéről írt, akitől a napi gyakorlatot is megtanulhatta. S most tőle, az építész Harsányiné Vladár Ágnestől búcsúzunk.

Különleges gyűjtemény anyaga kapott helyet a BAB Galéria reprezentatív terében. A tárlat ünnepi pillanatban nyílt meg; a K.A.S. Galéria és a Gyűjtemény alapító vezetőjének, Nyakas Ilonának nyolcvanadik születésnapja alkalmából.