A LOCO ősbemutatója Farkas Róbert dirigálásával szeptember 26-án hangzik el a Zeneakadémián.

Ha külföldön járok, az első dolgom, hogy elmenjek egy vasútállomásra megnézni az ottani mozdonyokat – meséli Bánkövi Gyula, Bartók-Pásztory- és Erkel-díjas zeneszerző, a Bartók Rádió vezető szerkesztője –, nekem akkor a legszebb a táj, ha a domboldalban üldögélve néha egy-egy vonatot is látok elsuhanni. Amikor csak lehetőségem van rá, örömmel utazom emeletes vasúti kocsikban.

Gyerekkorom óta rajongok a vonatokért, már kisfiúként rengeteg időt töltöttem vasútállomásokon, utaztam pöfögők vontatta szerelvényeken, csodáltam a Déli pályaudvaron járó lokomotívokat, dízeleket.

Sőt, még cementes zsákokat is pakoltam a vagonokból, keskeny pallókon egyensúlyozva. Sokat játszottam az édesapám készítette, kilencváltós terepasztalon, majd később magam is összeállítottam egyet, amelyet a négy gyermekemmel gyakorta használtunk.

Hogyan született meg a LOCO gondolata?

Épp egy esztendővel ezelőtt, szeptember 27-én, úton a Rádió felé a Muzsikáló reggelt hallgattam, amelyben Bolla Milán kollégám arról beszélt, hogy százkilencvenkilenc éve indult el a vasúti személyszállítás. Rögtön az ötlött fel bennem, hogy akkor bicentenárium lesz jövőre. Az ötletről beszélgettünk a MÁV Szimfonikus Zenekar vezetőjével, Lendvai Györggyel, aki felkért rá, hogy komponáljam meg ezt a darabot az évadnyitó hangversenyükre, így a művet az együttesnek és Farkas Róbertnek ajánlottam. Ráadásul a szeptember 26-i esten nemcsak a vasút kétszázadik jubileumát ünnepelhetjük, hanem a MÁV Szimfonikusok nyolcvanadik születésnapját is.

Bánkövi Gyula a vonatról is zenél
Fotó: Bánkövi Dorottya/A művész archívumából, engedélyével

 

Arról beszélt, hogy a darabok születése abban a pillanatban kezdődik, amikor az ember eldönti magában, megírja, s csak addig van vele nagyon intenzív kapcsolata, amíg tart a komponálás.
 
Most is így volt, hiszen visszaidéztem azt a sok-sok órát, amit a vonatozással, vagy a mozdonyok csodálatával töltöttem. Velünk él a mű sok időn keresztül – erre figyelmeztetett a zeneszerzés tanárom, Bozay Attila –, de ahogy végzett az ember az utolsó hanggal és behúzza a kettősvonalat, attól kezdve leválik róla a darab és a saját útját járja. Három évtizednyi komponálással a hátam mögött azt kell mondanom, tényleg így működik mindez, teljesen váratlanul tűnnek elő és tűnnek el darabok.
 
A LOCO tizennégy perces zenemű.
 
Nem terveztem ilyen hosszúra, hiszen Honegger Pacific 231 című darabja, amelynek a gőzmozdony volt az ihletője, mindössze hét percnyi zene. Magam is ekkora művel számoltam, de aztán arra jutottam, hogy a XXI. században már meg kell mutatni a dízel-, a villany- meg a mágnesvasutakat is. Igyekeztem hát minél többféle mozdonyt felvonultatni. S nálam a pöfögő is másképp jelenik meg, mint Honeggernél. Számos különleges hanghatás színesíti a darabot, például a gyerekjátékként is használt a whirly tube. Gégecsövekkel a villanyszerelők is dolgoznak, így először a dunabogdányi Tüzép-telepre mentem el negyvenegy méternyit vásárolni, meg is kérdezték az eladók, hogy a villanyszerelők közé tartozom-e. Aztán aggódni kezdtem amiatt, hogy a gégecsövek pörgetés közben eltörhetnek, így rendes csöveket csináltattam, kisebbeket, nagyobbakat különböző hangzással, s természetesen a pörgetésük tempója is meghatározott. Ugyancsak különleges instrumentum a   Wah-wah tube – melyet meditációs hangszerként is használnak –, most komponáltam rá először. 

Mint sok zeneszerző, gyakran tömbökben gondolkodom, amelyeket ebben a darabban például egymásra csúsztatok.

Ahogy az egyik zenei anyag előtűnik, máris megjelenik a másik. Így jönnek-mennek a villany-, a mágnes- vagy a dízelvonatok.

Gyerekként sokszor találkoztam a NOHAB hangjával, de most, hogy biztosan hitelesen idézzem meg, két napon keresztül hallgattam, hogyan gyorsít, miként vált sebességet. S a zenében még azt is érzékeltetem, ahogy csak áll ez a nagy tömeg, aztán ahogy a pöfögő személyvonatot húz, s a dízel tehervagonjai kattognak el előttünk. Még az is megmutatják a hangok, ahogy ellenvonatok suhannak el mellettünk.

A zenemű címének több jelentése is van?

Stephenson masináját Locomotionnak hívták, s a LOCO ennek rövidítése, de egyúttal az angol nyelvben a locomotiv rövid változata is. Másik angol jelentése: bolond (He’s gone loco – Megőrült). De ugyanezt jelenti spanyol és portugál nyelven (őrült). Latin és olasz jelentése: helyben. Ez utóbbi nyelvben kifejezetten zenei kifejezés, mely azt jelzi, hogy ott kell megszólaltatni a hangot, ahol azt a szerző lejegyezte.

A LOCO előadása mellett lesz még ebben a hónapban más ősbemutatóm is: Virágh András Gábor indul országos turnéra az új orgonaműveimmel, a Magyar Zene Házában elhangzik Petőfi Sándor Arany Lacinak című versére írt háromkórusos leánykari darabom, s felkérést kaptam egy oboa- és zongoradarabra is, melynek címe: Távoli ének.

 

Nyitókép: A MÁV Szimfonikus Zenekar idén nyolcvan esztendős. Képünkön az együttes korábbi koncertjén a Zeneakadémián, középen a karmester, Farkas Róbert 
Fotó: Steirer Máté / MÁV Szimfonikusok