A kilencvenes évek első fiúzenekarának nevét kissé átalakítva, az új srácok ezúttal nem a környéken, hanem a falakon lesznek láthatók decemberben a Resident Art Galériában.

A sötétségben botorkálva az elveszett Paradicsomot keressük, de az emberiséget megváltoztatni igyekvő messianisztikus elgondolások rendre kudarcba fulladnak. A Betlehemben megszületett Jézus maga az igazi Világosság, eljövetelének megünneplésével beengedhetjük a fényt az életünkbe.

A nagyvázsonyi Kinizsi-vár közelmúltbeli műemléki felújítása és rekonstrukciója okkal váltott ki heves vitát. A helyszínt és kiváltképp a középkori lakó-
torony kiállítását mégis körbelengi az utánozhatatlan Kinizsi Pál- és Magyar Benigna-kultusz.

Megjelent Babits Mihály összes versei kritikai kiadásának második kötete. A magyar filológia nagyszabású vállalkozásáról a sajtó alá rendezővel, Kelevéz Ágnessel beszélgettünk.

Ünnepi számunkban Erdő Péter bíboros érsek a közösségek megszólításáról, Navracsics Tibor az Európai Unió megtépázott egységéről beszél, olvashatnak Szent Ferenc grecciói betleheméről, Losonczy István színvilágáról, Sajdik Ferenc szatirikus látásmódjáról és B. Farkas Ferenc parasztpárti politikusról.

Elaludt. A fotelban, beburkolódzva egy plédbe. Elaludt, mint mindig. Most éppen egy krimi, a Columbo alatt. Máskor meg más alatt. Akkor is elaludt, amikor még Ádám élt, bármilyen filmet is vetített a televízió.

A Magyar Művészeti Akadémia kihirdette a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ épületegyüttesének megteremtésére kiírt építészeti pályázat eredményét. Így valóra válhat a régi álom, otthonra lel az építészeti múzeum gyűjteménye.

Vannak művészek, akiknek alkotásai előtt nem elég csupán néhány percre megállnunk. A felszínről mélyebbre kell alámerülnünk, hogy minél jobban befogadjuk a látottakat. A Várfok Galériában Időről időre címmel kiállító Pető István képei megkövetelik az elmélyedést.

Babits Mihályról már annyian, annyifélét írtak... Ám most nem szokványos irodalomtörténeti csemegét kínál az irodalomtörténész szerző, hanem a születésének körülményeiről fennmaradt tényeket, emlékezéseket, emberi, akár tréfás történeteket.

A legmozgalmasabb időszakban, 1968-ban alapította Andrea Riccardi a Sant’Egidio Közösséget, amely az elmúlt bő félszáz év alatt igen kiterjedt tevékenységet folytatott, mindig három pillérre, a szegényekre, az imádságra és a békeszerzésre támaszkodva.

Magyar szó már alig hallható az egykori fejedelmi székvárosban, a Trianon után épített ortodox kolostor árnyékába szorult középkori székesegyház azonban szépen felújítva várja a híveket, s végre nyoma sincs a várat egykor kisajátító laktanyáknak.