Banglades, azaz a bangla (magyar és angol szóhasználatban bengáli) nyelvet beszélők országa a világ nyolcadik legnagyobb népességű, mintegy százhetvenmilliós állama, és néhány éve Dél-Ázsia második legnagyobb gazdasága. Igaz, nálunk leginkább textilipari termékeiről ismert, alig lehet közöttünk olyan, aki a ruhásszekrényében ne találna legalább egy ott készült pólót. Mindezek ellenére Banglades nem része a legtöbb európai világképének. Alig tudunk róla valamit is. Ám az utóbbi hetekben az ország belpolitikai válsága és a regnáló kormány megalázó körülmények között lezajlott bukása némi figyelmet vont magára térségünkben is. Haszina Vazed miniszterelnök asszony távozása beindította a találgatásokat a külpolitikai újságírók és elemzők körében ennek regionális stratégiai következményeiről. Nyugaton különösen a kínai térnyerés lehetőségei érdekelték a szakértőket. De valóban beköszöntött Dakkában az indiai befolyás hanyatlásának kora?
Se veled, se nélküled
Banglades 1971 óta szerepel a térképen önálló államként – azt megelőzően a gyarmati Brit India területi felosztása (1947) után Kelet-Pakisztánnak hívták, és a mai Pakisztán meglehetősen alulértékelt keleti szárnyát képezte. A bengáli nemzeti függetlenség dédelgetett álmát az indiai fegyveres erők 1971 decemberi beavatkozása vitte sikerre. Ettől kezdve Banglades egyike azon két dél-ázsiai országnak (a másik az apró Maldív-szigetek), amelynek lakossága túlnyomórészt azonos etnikai gyökerekkel rendelkezik. Az ország népességének kilencvennyolc százaléka bengálinak vallja magát, ami egy európai nemzetállam esetében is impozáns arány lenne, látszólag tehát egyértelműek a bengáli nemzeti építkezés keretei. A valóság azonban ennél összetettebb. A bangla nyelven beszélők nagyjából egyharmada ugyanis India Nyugat-Bengál szövetségi államában él. Sokáig vitatéma volt a térség kutatóinak körében, hogy hosszú távon milyen sors várhat Bangladesre. Betagozódik Indiába, esetleg nemzeti alapon területi követelései lennének szomszédjával szemben, vagy teljesen különálló nemzetként pozicionálja magát?
Az erőviszonyok és a kelet-bengáli nép szükségletei a harmadik opciót tették kívánatossá a dakkai elit körében, amely ennek megfelelően igyekezett megerősíteni Banglades egyedi kulturális és politikai identitását. Bengália nagyon jelentős szerepet vitt egykor India szellemi életének fejlődésében, és a bangla nyelvűek körében sokáig erős nézet volt, hogy a vallásosság nem kizárólagos jellemzője egy közösségnek, és a hindu vallású bengáliak is a nemzet részének tekinthetők. A gyarmati terület felosztásakor maradt is Kelet-Pakisztánban egy népes bangla nyelvű, hindu lakossági csoport. Ehhez képest az elmúlt évtizedek folyamán a független Bangladesben egyre erősödött az iszlám tradíciók befolyása, és a bangladesi nemzetépítés a hindu dominanciájú Indiától (ám egyúttal az indiai bengáliaktól is) távolodni kezdett.
Indiával persze jóban kellett maradni, mivel Banglades szárazföldi határainak túlnyomó része vele közös (mindössze egy nagyjából kétszázhetven kilométeres szakaszon érintkezik Mianmarral). Ráadásul Banglades örökölte meg azokat az indiai területbe ékelődött apró enklávékat (úgynevezett csitmahalokat), amelyek a gyarmati területfelosztás során alakultak ki, különösen bonyolulttá téve az indiai–kelet-pakisztáni – utóbb bangladesi – határhelyzetet. Jól mutatja az ellentmondásos viszonyt, hogy az elmúlt harminc év során, ha a mindenkori bangladesi ellenzék diszkreditálni akarta a mindenkori kabinetet, azzal vádolta meg, hogy titkon India érdekeit képviseli. Miközben kormányra kerülve maga is törekedett a korrekt viszonyra.
Haszina Vazed, a menesztett miniszterelnök. Apja volt a független Banglades első elnöke, ő maga 1996 és 2001, illetve 2009 és 2024 között szolgált kormányfőként. A baloldali politikust éveken át házi őrizetben tartották, több merényletet túlélt. Augusztusban Indiába menekült, gyilkosságokkal, népirtással vádolják
Ám már a nyolcvanas évektől erős törekvés mutatkozott Banglades külkapcsolatainak diverzifikálására, az Indiától való függés csökkentésére. Igaz ugyan, hogy a nyáron megbukott Haszina Vazed családi háttere miatt valóban jó kapcsolatokkal rendelkezett Újdelhiben, és egy 2015-ös megállapodás keretében az enklávék sorsát is sikerült rendeznie, az Indiától való eltávolodás kulturális és külpolitikai folyamata a lényegét illetően az ő kormányzása alatt is tovább zajlott. Kína pedig természetes szereplőjévé vált a játszmának.
Kínai alternatíva?
Kelet-Ázsiában a kibontakozó nagyhatalmi versengés közegében a kisebb államok bevett stratégiája lett, hogy az egyik nagyhatalom befolyásának növekedését az ellenérdekelt hatalmakkal való kapcsolatok fejlesztésével igyekeznek ellensúlyozni. Banglades esetében erre a védelmi szféra kínálta magát. Dakka honvédelmi képességei rendkívül leromlottak az utóbbi évtizedekben, a haditechnikai eszközök jelentős része pedig kínai eredetű. 2024-re a bangladesi haditengerészet kínai gyártmányú fregattokkal, korvettekkel és tengeralattjárókkal gazdagodott, megkerülhetetlen tényezővé emelve Pekinget e téren a belátható jövőben. Kína haditechnikai exportja figyelemre méltó bővülést mutatott az elmúlt években, Dél-Ázsia (elsősorban Pakisztán) pedig az egyik kiemelt célterülete volt ennek. Felmerül tehát a lehetősége, hogy Peking igen versenyképes, több esetben nyertes szereplője lehet a bangladesi fegyveres erők egyre inkább esedékes beszerzési programjainak. Emellett mára Kína általában is az ország első számú importforrásává vált, a vele való kereskedelmének összértéke több mint kétszerese az Indiával folytatottnak. Dakkából nézve Kína eléggé távol van ahhoz, hogy fenyegethesse az ország függetlenségét, viszont eléggé fontos neki az Indiai-óceán térsége ahhoz, hogy érdekeljék a bangladesi együttműködésekben rejlő lehetőségek.
Dakkai katonai kiállítás: a bangladesi hadseregben rendszeresített kínai fegyverek
Amikor mérlegeljük tehát a 2024. évi kormányváltás nagyhatalmi kapcsolatokra gyakorolt hatását, nem a vezető személyiségek egyéni ízléséből, hanem az ország geopolitikai helyzetéből érdemes kiindulni. Eszerint India továbbra is megkerülhetetlen gazdasági, kulturális és biztonságpolitikai partner marad, amelynek ellensúlyozása ugyanakkor beépült a bangladesi külpolitikai stratégiába. Érdekeinek súlyos megsértése vagy a vele való szakítás azonban nem lenne bölcs lépés.
A szerző történész, politológus, biztonságpolitikai szakértő, az NKE John Lukacs Intézetének munkatársa
Nyitókép: Haszina Vazed miniszterelnök vörös festékkel összemázolt portréja a Dakkai Egyetemen 2024 augusztusában
