A klasszika modernitása vagy a modern klasszikája – elméletben és gyakorlatban egy szellemileg szuverén (nemzetközi) kiállítássorozat koncepciójában, valamint egy budapesti kisgalériában – némi konstruktív képzelőerővel.

Cziffra György zongorista életének fontos állomásairól, a korszakról, melyben élt, régi pesti hangulatokról szól Gubik Petra színésznő és Balázs János zongoraművész Találkát adott a sors című prózai szövegekben és muzsikában megszólaló este.

A magyar nagystratégia elkészítése előtt érdemes
visszatekinteni államalapító szent királyunk stratégiájára is – ehhez pedig el kell oszlatnunk néhány közkeletű tévhitet.

XXXX

Az Országút a Magyar–Török Kulturális Évad programsorozatához kapcsolódva magyar–
török kétnyelvű, illusztrált novelláskötetet ad ki T’ÖRÖKSÉGÜNK – Ortak Miras – sonsuz takas, azaz Örökül kaptuk, örökül hagyjuk címmel. A török író-költőnővel, Burcu Çiçekkel – akinek írása szintén megjelenik a kötetben – beszélgettem.

Egyik levelében azon örvendezik, hogy az Országútban Bálint Sándorról olvashatott
(Bálint Sándor, az Embör). „Hallgatója voltam
az egyetemen, később meg barátja, ami persze nagy jóindulattal nevezhető annak, hiszen csak Bálint Sándor dedikálta így a könyveit érdemen felüli jóindulattal.” Majd a levelét így zárja:
„Baráti szívvel üdvözöl: Ilia Mihály”.

A spanyol El Guerrero del Antifaz, a viking Karl, a kelta-breton Asterix, a római Alix, a flamand Hannes és Veerle. Mi a közös bennük, azon kívül, hogy valamennyien kitalált képregényfigurák? Az, hogy örténelmi képregények.

A mai magyar kormány külpolitikai kommunikációja – úgy tűnik – többnyire belpolitikai célokat szolgál. Ebből következően a szereplők megnyilatkozásaiból nem nagyon lehet
megállapítani, hogy a külpolitika alakítói és annak végrehajtói mit is gondolnak valójában Európa és a világ helyzetéről.

Orbán Viktor tusványosi beszédében bejelentette: „Nagystratégia” készül Magyarország jövőjéről. Változnak az erőviszonyok a világban – mondta –, a Nyugat és főleg Európa gyengül, Ázsia erősödik. Így gondolkozni kell arról, hogy Magyarország ebben a változó világban merre haladjon.

„Milyen jó volna szállani az időtlen térben, nem az árva égben, hanem Istennek s az őskezdetnek melegében belül, ott, ahol már a fény is elhajlik, nincs reá szükség: világít magától…” – írta a sötét jelenből kiutat kereső, a XX. századi magyar történelem politikai és társadalmi földrengéseit átélő, sokáig méltatlanul mellőzött lírikusunk, Sinka István az 1950-es évek elején.