A fülke, aki valaha a szavakat itta, most némán áll, üvegszeme bepárásodva, mint egy elfelejtett öregemberé. Még mindig várja a tárcsahangot, még mindig hisz benne, hogy egyszer újra megszólal majd valaki a múltból.

Tolnay Imre művészete egyszerre absztrakt és figuratív, transzcendens, ugyanakkor realisztikus, geometrikus, mégis gesztus jellegű. Jellemző rá az organikus formák használata, s a szimbólumgazdagság és a töredékességükben kiteljesedő struktúrák használata. A Műcsarnokban látható Térgesztusok című kiállítása kapcsán beszélgettünk.

Magyarország római követe, Száll József 1969. március 31-én átnyújtotta a Vatikán képviselőjének a Varsói Szerződés országainak március 17-én kelt felhívását, és ezzel a Szentszéket is meghívta a tervezett európai biztonsági és együttműködési konferenciára.

Nincs hová lehajtania a fejét az Emberfiának – mondta önmagáról Jézus, akinek a szó szoros értelmében semmije nem volt. „Ahol a kincsed, ott a szíved” – figyelmeztet, hogy az igazi gazdagság az, ha önmagunkból tudunk adni másoknak. A boldogságra vezető út az osztozás, a szolgálat útja.

Néha nehéz, reménytelen időkben egyszer csak új utak nyílnak, virág illatú vonzásokkal. Még a régi szőlőhegyen is új ösvények tárulnak fel, ellentmondva az évszázados szokásjognak is.

Kovács István azért lett történész, hogy mindent megtudjon a hazáról. Érdeklődése nem elvont vonzalomból született, saját sorsában,
mindennapi tapasztalataiban gyökerezett.

Tudtak és akartak is együttműködni a két világrendszer vezető politikusai a hetvenes évek enyhülésének légkörében. A helsinki folyamat stratégiai gondolata szerint a Szovjetunió biztonsági igényeit és a kelet-európai térség emberjogi problémáit össze lehet kötni.

Lenyűgöző budapesti helyszíneken zenélni a hallgatóságnak a koncertévad kezdete előtt – ezzel a gondolattal hívta életre 2019-ben Miranda Liu a MiraTone Fesztivál és Akadémiát, s augusztus utolsó hetében hetedszer hangzik föl városszerte a muzsika. 

Legújabb számunkban Galambos Tamás festőművész kiállításáról, a helsinki megállapodásról, a magyarországi németek önszerveződéséről, a halvány harangvirágot fenyegető parkolóépítésről olvashatnak, Simon Izabella zongoraművésszel beszélgetünk, Alexa Károlyt köszöntjük, Kiss Gy. Csabától búcsúzunk.

Mind kevesebb a rovar, köszönhetően az emberi tevékenységnek (csökkenő élettér, vegyszerezett monokultúrás mezőgazdaság, és a többi). És ez nagy baj. Nos, ha az, akkor lehet, hogy még nagyobb lesz, mivel a védekezés ízeltlábúink ellen hamarosan új dimenzióba léphet.

A magyar állam a második világháború alatt nem állt ellent a nemzetiszocializmus térhódításának és végül az ország német megszállásának. Sokan, sokféle indíttatásból mégis az ellenállást választották.

Bizony, ki kell mondani: még mindig vannak olyan emberek, akik nem posztolnak. Hihetetlennek tűnik, de nem dokumentálják az ebédjüket, nem írják ki a vérnyomásukat, és nem közlik az éppen olvasott könyv címét – vagy, micsoda borzalom, nem olvasnak semmit.