Derűs alázattal követte a rendalapító példáját, nem húzódozott a piszkos, nehéz fizikai munkától sem, nem kereste a maga kényelmét a nyolcvankilenc évesen Mesteréhez hazatért P. Csorba Domonkos ferences atya, amerikai s hazai magyarok szeretett lelkipásztora.

Kalkuttai Szent Teréz anya negyedszázada hűségesen teljesíti lelkiatyjának tett ígéretét: „Ha valaha szent leszek, biztosan a »sötétség« szentje leszek. – A mennyországból mindig hiányozni fogok – hogy világítsak azoknak, akik a földön sötétségben élnek.”

A nagy bűn nem a vergődő lélek akár blaszfémiába forduló Isten-provokációja, hanem az öntelt, önelégült szív elégedettsége, langyos közönye, „a közömbös imája”.

A Rákosi–Kádár-rendszer levegőtlen börtönvilágával szemben a szabadság terét, az ötéves tervek ostoba kilátástalansága ellenében a pasaréti ferences templom a mennyei tágasságba, az értelmes, eleven Életbe nyíló perspektívát jelentette.

Szerzőnk Szegeden élő ferences szerzetes, magyar-orosz szakos tanár. Rendi neve László, keresztneve pedig János. Különös fogékonyságot mutat az esendő emeberek, alkotók iránt, akiknek az életművében rejtőzködően, de jelen van a Teremtő, illetve a teremtett világ iránti csodálat.  

Hegyormok között vagy a szegedi alkonyat csendjében meglátta az Alkotót. Nem volt politikus alkat, a világért felelősséget vállaló gondolkodó volt. Fontosnak tartotta, hogy független, krisztusi alapon tevékenykedő keresztényszociális unió szülessen.

Majnek Antal, a munkácsi ferences püspök hetvenéves. November 18-án van a születésnapja. Utoljára júliusban, a Ferences Világi Rend káptalanján találkoztunk. Szent Józsefről tartott előadást. Előadást? Vallomást.

Máté Teodóz ferences pap alázattal tudott szembesülni azzal, hogy hivatástudat és érvényesülési ösztön egyaránt vezérli tetteinket. Képes volt akár diákjaitól is bocsánatot kérni, tudott bárkit meghallgatni, a zárkózottakat szóra bírni, a kétségbeesetteknek reményt, mindenkinek lelki otthont kínálni.

Ötvenöt éve ismerem Hegedűs Kolos, Barsi Balázs és Halmai Vilmos ferences testvéreket, akiket 1971. augusztus 8-án, ötven éve szenteltek pappá. Arany miséjüket augusztus 15-én fél 12-kor mutatják be a Margit körúti templomban. „Minket Krisztus szerelme gyűjtött egybe.”

Odajött hozzám egy kedves, hajlott hátú, kicsiny öreg nénike, megragadta a karomat, s ezt kérdezte tőlem: „Igaz-e, hogy a Pista üdvözült?” A kérdésen igen meglepődtem, és visszakérdeztem: „Milyen Pistára tetszik gondolni?” „Hát a Baka Pistára. Én vagyok az édesanyja..."

Ha Pilinszky János életének valamelyik mozzanatát, állomását meg akarom ismerni, bevallom, elsőre nem egy róla szóló monográfiát, életrajzot nyitok ki, hanem a kincsesbányát, a leveles könyvét.

A holokauszt ötvenedik évfordulóján, 1994-ben a ferences kolostor apraja-nagyja részt vett a szegedi zsinagóga gyászistentiszteletén. A rabbik kitüntető kedvességgel fogadtak, s akárhogy is akartuk elfoglalni a minket megillető utolsó helyeket, mindig csak feljebb és beljebb tessékeltek, egészen az első sorokig.