Szerző: Zatykó László

Hamvak gyémántporragyogásban

A hamu a keresztény liturgiában a szeretetből fakadó alázat szimbóluma. A hívek a zsoltárossal Isten szerető jóságához, mérhetetlen irgalmához folyamodnak, kérve Őt: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem!” S az Úr életre keltő hatalmas irgalma feltámaszt a porból.

Határtalan Határ-zsenialitás

Határ Győzőnek a meglepő, Elesni jó címet viselő verséről elmélkedik a szerző, amelyben talán a hitetlenségében boldogan kudarcot valló Tamás apostolként jelenik meg.

A főhős maga Madách Imre

Kétszáz éve, 1823. január 20-án született Madách Imre. Az ember tragédiája létrejöttét maga is megszenvedte. Szenvedésből lett nagy és igaz mű. Tudta, és drámája tudatja is, hogy a luciferi ámítás, ravaszság sikeres, és célba talál. Éppen ez az ember tragédiája.

Belebetegedtünk a kapzsiságba

Miközben most még hozsannát zeng a néhány nap múlva már a vérét követelő tömeg, a Jeruzsálembe bevonuló Jézus megkönnyezi az őt halálra adó város közelgő végzetét. A Világ Üdvözítője olyan bíró, aki megsiratja az elítéltet, magára veszi a sorsát, s bűntelenül vállalja az elítélt bűnhődését.

Tamás Gáspár Miklós nagysága

Kérdezni és kérni, sőt bocsánatot kérni tudó ember volt Tamás Gáspár Miklós. A kolozsvári, ferences gyökerű Farkas utcai református eklézsia neveltje, aki értette a megfeszíttetés, alászállás és föltámadás misztériumát, s a madarakkal társalkodó Assisi Szent Ferencet.

A grecciói szentegyház

Szentföldi látogatásán ihletet nyerve Assisi Szent Ferenc 1223-ban a Rómához közeli Greccio határában, egy barlangban társaival megjelenítette Jézus születésének történetét. Egyszerűségben, szegénységben, alázatban élték újra az Üdvözítő közénk érkezésének titkát.

Karácsony! „Köszönöm alássan”

Miért pont a pásztorok a karácsony éjszaka kitüntetettjei? Megérdemlik? Ártatlan báránykák? Nem ez a hírük. Inkább az, hogy tisztátalan, templomidegen, elvadult, szava nincs, de ha van, szavahihetetlen, barbár népség. „Csordapásztorok.” A csorda a mindenük.

Krisztus közlegénye

Derűs alázattal követte a rendalapító példáját, nem húzódozott a piszkos, nehéz fizikai munkától sem, nem kereste a maga kényelmét a nyolcvankilenc évesen Mesteréhez hazatért P. Csorba Domonkos ferences atya, amerikai s hazai magyarok szeretett lelkipásztora.

A sötétség napsugara

Kalkuttai Szent Teréz anya negyedszázada hűségesen teljesíti lelkiatyjának tett ígéretét: „Ha valaha szent leszek, biztosan a »sötétség« szentje leszek. – A mennyországból mindig hiányozni fogok – hogy világítsak azoknak, akik a földön sötétségben élnek.”

„Rángatom, cibálom… Őt kívánom”

A nagy bűn nem a vergődő lélek akár blaszfémiába forduló Isten-provokációja, hanem az öntelt, önelégült szív elégedettsége, langyos közönye, „a közömbös imája”.

Madonna sajtosdoboz-ruhában

A Rákosi–Kádár-rendszer levegőtlen börtönvilágával szemben a szabadság terét, az ötéves tervek ostoba kilátástalansága ellenében a pasaréti ferences templom a mennyei tágasságba, az értelmes, eleven Életbe nyíló perspektívát jelentette.

(35) A Pista üdvözült?

Szerzőnk Szegeden élő ferences szerzetes, magyar-orosz szakos tanár. Rendi neve László, keresztneve pedig János. Különös fogékonyságot mutat az esendő emeberek, alkotók iránt, akiknek az életművében rejtőzködően, de jelen van a Teremtő, illetve a teremtett világ iránti csodálat.