Megkóstolnád Petőfi kedvenc eledelét, belekanalaznál Szendrey Júlia desszertjébe, esetleg innál egy kupicából a Pilvaxban anno kínált kávélikőrből? Egyszerű: búcsúztasd az óévet Kiskőrösön, a Petőfi-szilveszteren!

Vadgesztenye pattan a kövön, odébb ugrik. A hangból ítélve megrepedt a héja. Barna mókus mozdul egy ágon. Szélsebesen száguld a fa törzsén, a földön a barna golyóbishoz szökell, szájába kapja, és már itt sincs e serény élő lakója a holtak kertjének.

Itt tiritarka út menti bokrok között kocsikázom, amott őzek, fajdok és fácánok kapják fel fejüket a motorzúgásra. Göncre tartok, ebbe az abaúji kisvárosba: a Károlyi Gáspár Múzeum és Bibliakiállításhoz vezet kíváncsiságom. 

Vadgesztenye pattan a kövön, odébb ugrik.
A hangból ítélve megrepedt a héja. Barna mókus mozdul egy ágon. Szélsebesen száguld a fa törzsén, a földön a barna golyóbishoz szökell, szájába kapja, és már itt sincs e serény élő lakója a holtak kertjének.

Szereti ön a frissen sült gesztenyét? Én nagyon. A kis barna gömböcöknek számos rajongója van, idén is rengetegen látogattak el Nagybányára, ahol huszonnyolcadszorra rendezték meg a gesztenyeünnepet. Valószínűleg a legemlékezetesebbet. Ugyanis idén frontális támadás érte a kürtőskalácsot.

Sárkányokat ereget a még-gyermek-nyár: kimerevedett sirályok fekszenek a szélre, lebegnek mozdulatlanul, egy helyben halmazállapotok között – fölöttük felhők a szürke összes árnyalatában, alattuk a folyó, a maga egyszínűségében.

– És az úgy volt, hogy a magyarok meghallották, hogy van Magyarország, és mind odamentek, de kevesen máshol maradtak?

Mit tett a pandémia az élő irodalommal, hogyan változik Erdély, a Székelyföld? Ezekről, illetve a Kárpát-medencei Tehetséggondozóról, a magyar művészeti akadémiabéli levelező tagságáról, no meg legújabb könyvéről beszél Orbán János Dénes író, költő, irodalomszervező.

Bármerre nézek, valamilyen formában mindenhonnan Petőfi Sándor kultusza tekint vissza. Van itt róla elnevezett utca meg tér, szülőház és múzeum, fordítóinak szentelt szoborpark és János Vitéz Látogatóközpont. A Kunság szívében jártam.

– Hát szervusz, régi barátom! Rég nem láttalak. Gyere, együnk egy jó pacallevest meg néhány miccset. Persze, hogy van hol. Mindig is volt. Á, hát ez a maszkviselés dolog olyan, hogy van róla törvény vagy rendelet vagy mi, de hát nem lehet úgy élni, hogy arcodon van az a rongy.

Az időutazás kérdése mindmáig megoldatlan – ez a legtöbb fizikus álláspontja. Nekem sikerült, rövid időre visszaugrottam a születésem évébe, majd körbeutaztam a Kárpát-medencét különböző korokban.

Fél tíz körül járhat az idő, délelőtt, de már levezettem majd‘ kétszáz kilométert. Zentára megyek, délre. A magyar határőr beszédes, a szerbnek köszönünk, nyilván szerbül, nem viszonozza.