A tárca a haditengerészet felszíni és víz alatti harci képességeit akarja javítani. A beszerzendő tengeralattjárók pedig az ellenséges hajók megsemmisítését, semlegesítését vagy elrettentését, felderítő műveletek végrehajtását hivatottak szolgálni. Küldetéseiket a szövetséges hajókkal együttműködve vagy önállóan, nemzetközi vagy éppenséggel ellenséges vizeken, adott esetben veszélyes övezetekben, a támaszponttól nagy távolságra kell majd végrehajtaniuk.
Románia a francia Naval Group által gyártott Scorpène osztályú tengeralattjárókat vásárolna, erről tavaly nyáron Vasile Dincu akkori védelmi miniszter szándéknyilatkozatot is aláírt francia partnerével. Mihai Fifor, a korábbi védelmi miniszter évekkel ezelőtt azt mondta, hogy három tengeralattjáró beszerzését tervezik. Romániának korábban is három hasonló hajó kellett volna, de csak egyet szereztek be, egy szovjet gyártmányú, Kilo osztályú, 1985-ben hadrendbe állított tengeralattjárót. A Delfin azonban 1996 óta nem mozdult ki a konstancai katonai kikötőből, mivel akkumulátorai használhatatlanná váltak, cseréjük mintegy 20 millió dollárba kerülne – miközben 450 millióért be lehet szerezni egy csúcstechnológiás új búvárhajót.
Hogy ezen eszközökre ténylegesen mikor festenek román felségjelet, az nem tudni. Azt viszont látni, hogy a szándék határozott.
Stratégiai szempontból egyértelmű, hogy Romániának érdeke fegyveres erőinek átalakítása, különösen a Kelet-Európában tapasztalható új konfliktus fényében. Az Oroszországgal közös tengerrel szomszédos és Ukrajnával határos országként Románia közvetlenül a 2022. februári invázió után újraindította védelmi programját, újra rámutatva, hogy a NATO-paraméterekhez felzárkózás csak a katonai kiadások növelésével lehetséges Másrészt Románia tengeri erejének megerősítési szándéka abból is fakad, hogy meg kell védenie a fekete-tengeri nemzeti érdekeit, különös tekintettel a földgázkitermelésre – aminek előkészületei már elkezdődtek a Kígyó-szigettől délre, amely az ukrajnai háború alatt vált ismertté, de már korábban is vita tárgyát képezte Bukarest és Kijev között a kontinentális talapzat kiaknázásával kapcsolatban.