Ebből a negyvenegyből pedig kilencet abban a faluban, ahova egy meglehetősen sáros, kátyús úton hajtok, s amelynek neve: Csesztve. A körülményeken nem csodálkozom, hiszen az eső egész éjszaka áztatta a vidéket – nem hinném, hogy bárhol Nógrádban szárazabb helyet találnék. Jobb utat viszont biztosan igen, a kocsi navigációs asszisztense vélhetően nem a legszerencsésebb utat javasolta. Hazafelé majd a telefonomra bízom magam – szinte mindig más-más útvonalat választanak. De jó helyen járok, az biztos, hiszen az út, amelyen éppen haladok, s amely a falu központjába visz, Madách Imre nevét viseli.

Az egykori kúria  Fotó: Király Farkas

Gyorsan megtalálom az egykori kúriát. Ma Madách-emlékhelyként működik, az önkormányzat üzemelteti, bár állami tulajdonban van. Ahogyan a kis települések esetében lenni szokott, az önkormányzat nincs könnyű helyzetben az üzemeltetéssel. Csesztve háromszázharmincöt lelkes falu, a költségvetése ennek megfelelő méretű. Mégis: a költő egykori lakóhelyét nagy becsben tartják, hiszen ez az egyetlen Madách-emlékmúzeum Magyarországon.

A kúriában Az ember tragédiájának költője 1844 decembere és 1853 szeptembere között élt. Számos verse, levele, vallomása kelteződött Csesztvéről. Itt élte házassága kezdetben boldog esztendeit Fráter Erzsébettel, itt születtek gyermekeik. A reformkor utolsó éveiben és 1848/49 forró esztendeiben innen utazgatott Balassagyarmatra, az akkori megyeszékhelyre, részesévé válva Nógrád politikai életének – kiújuló betegsége miatt katonai szolgálatra nem volt alkalmas, ezért fegyverforgatás helyett szervezőmunkával segített.

A templom, ahol Madách imádkozott  Fotó: Király Farkas

Aztán, mint megannyi nagy történetben, a hét boldog esztendő után beköszöntöttek a keserves évek. 1852 augusztusában Rákóczy Jánosnak, Kossuth Lajos titkárának rejtegetése miatt itt, Csesztvén letartóztatták Madáchot, amit egyéves börtönbüntetés követett. Amiben sok örömét nyilván nem lelhette, de halhatatlan drámájának első változatát, Lucifer címmel, épp a börtönben vetette papírra. Az eljárást ellene csak 1854-ben szüntették meg, és további három évig megfigyelés alatt állt. S ha ez nem lett volna elég: birtoka jövedelmét lefoglalták.

Szabadon bocsátása után visszaköltözött a családi fészekbe, Alsósztregovára. Kapcsolata gyengébb idegzetű, ám egyre kacérabb hitvesével fokozatosan megromlott – ha hinni lehet a legendáriumnak, egy bál vetett véget végérvényesen frigyüknek, ugyanis Madáchnak nem akaródzott elmenni a losonci társasági eseményre, feleségének viszont igen, ezért végül egy másik férfi kísérte el oda Fráter Erzsébetet. Ebből botrány kerekedett, amit válás követett.

Madách Imre családfája Fotó: Király Farkas

Hogy van-e ok-okozati kapcsolat Csesztve és a boldogság között, nem tudni, de tény, hogy a költő az udvarházba vissza-visszajárt: emléktábla tudatja az idelátogatóval, hogy 1862 augusztusában nevezetes találkozás színhelye volt a kúria, Madách ugyanis ezen a helyen fogadta Arany Jánost. Kidőlve bár, de még mindig látható a fa, amelynek árnyékában hűsölve mester és felfedezettje talán a Tragédiáról is beszélgettek.

A kúria számos Madách-relikviát őriz, látogatása felér egy időutazással. Megindító látni a bölcsőt, amelyben kétszáz évvel ezelőtt Alsósztregován ringatták a későbbi költőt. Korai rajzaiból, iskolai tankönyveiből kikacsint a tizenkilencedik század, mely később teljesen körbeölel: a korabeli bútorok, vitrinek előtt-között egykorú képek alapján készült korhű ruhák idézik a reformkor nemesi világát. A rekonstruált szalonban a Madách házaspár egész alakos gipszszobrai számolják a perceket immár hat éve, arra várva, hogy végre-valahára bronzba öntsék – az alkotást a helyi önkormányzat vásárolta meg a 2017-ben elhunyt ifjabb Szabó István szobrászművész hagyatékából. Az ember tragédiáját, bemutatóit és későbbi feldolgozásait kéziratok, kivetítőn sugárzott filmrészletek, érintőképernyős monitorok mutatják be, világirodalmi jelentőségén pedig különböző nyelvű fordításainak kiállított példányai gondolkodtatnak el. A kúria oldalfolyosóján színházi előadások plakátjai és Tragédia-illusztrációk sora mutatja, mekkora utat járt be a nagyszerű mű térben és időben.

Különböző korok ízlését tükröző színházi plakátok Fotó: Király Farkas

Mivel a téridőben magamnak is jelentős utat kell megtennem hazáig, magam mögött hagyom az egy híján hatvan éve múzeumként működő udvarházat. Természetvédelmi területnek nyilvánított parkjában biccentek egyet az emlékhely bejárata előtt strázsáló, Vígh Ferenc alkotta Madách-szobornak. Ám nem tehetem meg, hogy ne nézzek körbe a temetőben, hiszen míves síremlékek alatt itt alussza örök álmát a Madách család több tagja, így a költő testvére, Károly és az ő leszármazottai is.

Percekkel később kocsiba ülök. A következő lehetőségnél forduljon balra, mondja a beépített navigáció. A következő lehetőségnél forduljon jobbra, kontráz a telefonom. A kütyük tragédiája, mosolyodom el.