Szerző: Döme Barbara

Gyertyaláng-imádság

Gyertyalángban pislákoló hétfők hordaléka. Négy, hangosan ki nem mondott imádság, számolom a perceket, ahogy elhamvadnak. Várakozás, bölcsek Napkeletről, Isten Báránya meg annyi minden más – kivéreztetett, keresztre feszített hétköznapok. Fogd meg a kezem, aludjunk el a takaró alatt.

A mutatvány

Megfogta a ficánkoló fehér nyuszi fülét, és előhúzta a kalapból. A közönség lelkesen tapsolt, de volt egy fiúcska a harmadik sorban, aki flegmán nézett a bűvészre, és fújolt. Amikor a szemfényvesztő a partnernőjét is eltüntette, a rajongók felállva éljeneztek. Csókokat és virágokat dobáltak a színpadra, de a kisfiú a harmadik sorból csak egykedvűen bámult.

Sanyi ikreket szül

Sanyi, vegyed a melledre azt a gyereket! Hogy csináljak rólad szoptatós fotót a sajtónak, ha egész nap csak a sörösüveg van a kezedben? Maga meg tegye köréje a virágokat, meg az ajándékokat, hadd lássa mindenki, nálunk minden férfi meg van becsülve, ha szül.

Titok a szemeteszsákban

Valaki meghalt! Mondhatnám, hogy szokatlan tárgy egy e-mailnél, de nálam nem az. Rendőr vagyok, megszoktam az efféle leveleket. Megnyitom, üres. Valaki szórakozik velem, ha megtudom, ki az, szétrúgom a fenekét.

Dzsípiesz Isten hangjára hangolva

Arany hópihék a nyárban, belemarnak elevenembe. Egy, kettő, három… húszig számolom a remegő izzadságcseppeket, gördülnek a bőr alá, a húsba, viszik a só ízű múltat, testemre ragasztják minden sötétben fogant gondolatom. Hiszek egy Istenben.

Emlékcsipkék

Belecsorog az ég kékje a Balatonba. Fentebb pipacslángok futnak a dombra lilaszeretők ölébe, szirmok rejtekébe. Mézillatú szerelem születik. Lopom a tekinteted, a tóra vetítem, délibáb lidércek kísértenek holnap, amikor nem leszel itt.

Oltásháború

Fehérjetüske-szerelem pár percnyi ismeretségből. Holtak kocsonyás tekintete kísért éjszakáról éjszakára. Zaklatott kérdésekből, agysejtjeimben sercegő újsághírekből félelempiramis épül. Szivárványfolt-pecsét bőrömön, tegnapi emlék, holnapi remény.

Vírusrezervátum

Sírni tanítani a holnapot, holnapután megvigasztalni. Harmatbuborékban utazni. Várni, csak várni. Lebegni, tenyeredre életet sóhajtani, erős vonalakkal rajzolni rá a közös utat. Zárd össze, szorítsd, talán ez az utolsó pillanat!