Szűk három év alatt szinte minden megtörtént velük: szerelem, házasság, gyermekáldás, miközben alkotóként is kiteljesedtek. Aztán minden megváltozott, sorsuk drámai fordulatot vett. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia manapság álompárként szerepelne a bulvársajtóban. Róluk beszélgetünk Gyimesi Emese és Owaimer Oliver irodalomtörténészekkel.

Buda Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas költővel, a Nemzet Művészével nyolcvanhatodik születésnapja alkalmából beszélgettünk.

„Barguzin – lehullt csillag fénye” címmel mutatta be első felnőtteknek szóló előadását a kecskeméti Ciróka Bábszínház. Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóján a költő burjátföldi, magyarul beszélő egyenes ági leszármazottai ünnepelnek.

A külterületen élő emberek közül sokak számára a tanyagondnokok jelentik az egyetlen kapcsot a külvilággal. A betegeket orvoshoz szállítják, délben ebédet visznek nekik, kérvényt írnak, tűzifát vágnak. Missziójukat érzékenyen érintik a megszorítások, de a szolgáltatás színvonalából nem engednek.

Újtelek főutcáján áll egy öreg harangláb. Hogy minden délben és este megszólaljon a harang, arról a szomszédban lakó Örzse néni gondoskodik. Minden bizonnyal ő az ország egyik utolsó harangozója.

Kocsér község határában dacol az idővel a Kutyakaparó csárda, ahol százhetvenöt évvel ezelőtt született verse bizonyságaként Petőfi Sándor is járt. Bár az épület ennyi idő alatt sokat változott, továbbra is „kivül-belül” szomorú maradt.

Petőfi Sándor és Szendrey Júlia egy dzsipen pásztázza végig az alföldi rónaságot, míg eljut az erdélyi hegyek közé. Hátrahagyják a zajos világot, kiszabadultak a természetbe. Költőnk verse 1848-ban íródott, az imázsvideó 2022-ben forgott.

Kecskeméten, a Cifrapalotában Állatok és növények címmel látható a XI. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé soron következő kiállítása, ahol 128 alkotó 127 műve szerepel.