És ami azt illeti, a második keresztnév sem sokkal jobb: Szeréna. Ilyen nevekkel törékeny, kacagó kislánynak illik lenni, nem fekete hajú, morcos tekintetű vasgyúrónak. Úgy szeretlek, ahogy vagy, mondogatta Hajni édesanyja, és közben mindig a gyerek válla fölé pillantgatott, mintha az ő valódi kislánya ott lapulna Hajni mögött. Az igazi Hajnalka.