A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy versével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. A disznóölés időszaka hagyományosan a tél, erről szóló versét kínáljuk most.

A novellairodalmat helyezte középpontba a Magyar Írószövetség a Magyar széppróza napja alkalmából a Benczúr-házban tartott estjén február 18-án, ahol Az év novellái antológiakötet bemutatásán kívül többek között izgalmas prózaíró versenyre is sor került.

Többször újraolvasva a szövegemet, feltűnt, hogy ez inkább szakmai megközelítésen alapuló gondolatsor, de mit is várhatunk egy kollégától. Persze a képek is inkább a festészetre és annak jelen állapotára való reflexiók, nem feszegetnek társadalmi problémákat, nem akarják megoldani a globalizáció, a környezetszennyezés és a genderelméleti kérdéseket sem.

A New York-i jó barát, Kurt Andersen szép írása tapintatosan tudomásunkra hozta: Bányai István rövid betegséget követően átlépett – zoomolt – egy új, számunkra egyelőre alig elképzelhető másik világ ismeretlen könyvoldalaira.

…hogy szeretek takarékoskodni. Erre nevelt az élet; ha fellengzősen akarnám mondani, a székelyeket soha nem kényeztette el a sorsuk, mindennek megvolt a helye és szerepe.

A magyar szabadság nemcsak óhajtja, hogy szemébe nézzünk, hanem kéri is. Elvárja. Tiszta tekintetünket akarja látni. Lelkiismeretünk mélyére hatol. Mi sem szeretünk csalódni benne. Nem szeretnénk undok varangyos békának látni a szabadság istennőjét, Europét. Csalódnánk benne. De akkor egymásban és magunkban is.

Gondoljunk egy festményre! A másolat, bármily jól sikerül, sohasem olyan értékes, mint az eredeti, mert az magában hordja történetét, korát, múltját. Így van az épületeknél is – teszi szemléletessé érvelését Káldi Gyula építész, akivel pályájáról, a műemlékvédelem múltjáról és jelenéről beszélgetünk.

Milyennek látták a magyar turisták félévszázada a német fővárost, Berlint? A kettészakított várost, amelynek valójában csak keleti felébe látogathattak volna el, de azért akadtak szép számmal, akik rácsodálkozhattak a falon túli, akkor távoli világra.

Két kis kaukázusi állam a legfontosabb eurázsiai kereskedelmi útvonalak találkozásánál vívja egymással több évtizedes küzdelmét egy kisebb megyényi terület birtoklásáért. A mérleg serpenyőiben ezredéves kultúra és stratégiai nyersanyagok; s akár születhet is megoldás.

Vallomásos líra. Avantgárd. Népies szürrealizmus. Radikális eklektika. Megannyi jelzővel illették már a költészetét. Számos műfajban alkot: költő, író, drámaíró, dramaturg, tanár. Február 14-én ötvenedik díjazottként vehette át
a Balassi Bálint-emlékkardot. Zalán Tiborral beszélgettünk.

Az egész világ hitvány, köpönyegforgató és a jóindulat a kakukktojás. Így már könnyebb, csak én nem vettem észre a magától értetődőt. Hiszen nincsen ember, aki a másiknak jót kíván, nincs olyan, aki ne örülne a szomszédja kárának.

A legszürrealistább festő és a legfestőibb szürrealista életműve előtt tiszteleg a milánói Palazzo Realéban rendezett Max Ernst-kiállítás, amely bemutatja az œuvre összetettségét és a német származású festő széles körű érdeklődését is.