A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy versével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. A disznóölés időszaka hagyományosan a tél, erről szóló versét kínáljuk most.
Disznótorban
Nyelvek és fülek... csend,
Figyelem!
Szóm fontos beszédre
Emelem.
Halljátok, mit ajkim
Zengenek;
Egyszersmind az ég is
Hallja meg.
Hosszan nyúljon, mint e
Hurkaszál,
Életünk rokkáján
A fonál.
Valamint e sültre
A mi szánk:
Mosolyogjon a sors
Szája ránk;
S pályánk áldásával
Öntse le,
Mint e kását a zsír
Özöne.
S életünk fölé ha
A halál
Romboló torát meg-
Ülni száll:
Egy gömböc legyen a
Magas ég,
És mi a gömböcben
Töltelék!
Székesfejérvár, 1842. november 18.
Voltál-e már Debrecenben, barátom? Láttad-e e pusztai várost, vagyis e városi pusztaságot? ha porba vagy sárba akarsz fulladni, csak ide jőj, (…) de az orrodat jól befogd, mert különben mielőtt megfúlnál, a guta üt meg a szalonnaszagnak miatta.
Tóth Erzsébet költő és Farkas Endre György kanadai műfordító veheti át a Balassi Bálint-emlékkardot jövő februárban, Bálint napon.