Legújabb számunkban Ferenc pápa lelkipásztori törekvéseiről, John Lukács hazaszeretetéről, Iancu Laura és Zalán Tibor költészetéről, Katona Szabó Erzsébet falikárpitjairól, Bányai István képi világáról, Dubrovay László kompozícióiról, a Szerémség és az erdélyi örmények történetéről olvashatnak.

Ha a két karom kétfelé tárom, éppen elérem a névtelen szökőút két falát. Vagy majdnem. Mintha imádkoznám: Isten óvjon, Margit híd!

Lovas Ilona (1946–2021) textilművészre emlékezik a Műcsarnok Stációk című kiállítása, felidézve a különös anyagokkal dolgozó, a teremtett világban saját helyét kereső alkotó életművét.

Sokan a közös identitás részeként féltik őket, mások ellenben örömmel szabadulnának meg a XIX. századi katolikus újjászületés épített emlékeitől. Ami biztos: a tulajdonos francia állam nem hajlandó költeni a felújításukra.

Kövek közé bújtam mindig.
Mint gyík szaladtam a tekintetek elől.
Fúrtam magam egyre beljebb fura szívekbe,
mik rám omlottak,
mint gyermekek építette homokvárak.

Meddig tart, meddig tarthat még, vetődik fel joggal a kérdés, ez a borzalom hazánk északkeleti szomszédjában? A válasz sajnos eléggé kiábrándító: akár még évekig is.

A Milánóban élő, performatív polaroid munkákat alkotó Kacziba Andi az áprilisi MIART-on mutatja be legújabb performanszát, amellyel lezárja a női lét életszakaszaival, a nők életfeladataival foglalkozó sorozatát. Budapesten a TOBE Galéria februári Fckn Love című nemzetközi kortárs művészeti és fényképészeti csoportos kiállításán láthattunk tőle három munkát.

A majd hétszáz éves múltra visszatekintő őrségi fazekasság legjelesebb képviselői hozták el alkotásaikat a Vigadóba a Tiszta forrásból – Az őrségi fazekasság múltja, jelene és jövője című kiállításra. Funkcionalitás, használhatóság, egyszerűség és szépség jellemzi e kerámiákat.

Ti / hasonlítotok / rám / leginkább, / szép testeim. / Karotokba / vágyom, / szívetekkel / dobogtatnám / magam. / Hagyjátok / a bárkát, / üljetek ide, / rakjatok / tüzet. / Melegedjünk. / Ez legyen / legújabb / otthonotok.

Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz című verseskötetének a kék szín az alfája és omegája, benne a látható, láthatatlan, a tapintható és érezhető, ízlelhető...: összes érzeteink, más színek tükrében is.

Ezt a verset azért választottam, mert benne van a költő sorsa is, és benne van a mérhetetlen szülőszeretet.

A könyvek sorsáról szóló szállóigét csonkán szokták idézni. Az eredeti: pro captu lectoris habent sua fata libelli. Vagyis a befogadó érdeklődése, felkészültsége, érzékenysége szabja meg, hogy egy írásmű „üzenete” milyen mértékű megértésre, megérzésre számíthat.