A szentendrei MűvészetMalomból a Virág Judit Galériába költöztek Deim Pál alkotásai. A Ferenczy Múzeumi Centrum alá tartozó MűvészetMalom a megnövekedett kiadások miatt a téli hónapokra bezárta kapuit, az életmű-kiállításnak új színtérre volt szüksége.

Ferenc pápa arra buzdít, hogy lépjünk túl a szavakon, és úgy szeressük egymást, ahogyan Jézus szeretett minket. Ő pontosan tudta, hogy jövendő népe nem az öntelt tehetősekből rekrutálódik, hanem azokból, akik emberségük romjain még képesek befogadni az atyai szeretetet.

A műemlékes világ sok évtizedes kérdése, mi történik a kiszolgált, bezárt gyárakkal, az elhagyott, pusztulásra ítélt gyártelepekkel, az üresen tátongó hatalmas üzemcsarnokokkal. S mi lesz elhanyagolt környezetükkel, végleg kiíródnak a városok históriájából?

Mennyire szerencsétlen dolog – kiáltott fel Jorge Mario Bergoglio 2019-ben –, hogy egyesek a múlthoz akarják láncolni a katolikus egyházat, és ezzel vénné próbálják tenni! Bár, tette hozzá, ugyanilyen szerencsétlen dolog lenne, ha a katolikusok mindenkinek meg akarnák nyerni a tetszését, és fűhöz-fához alkalmazkodni igyekeznének.

Nem mindennapi élmény, hogy a még mindig kevéssé ismert Seres László különböző festészeti időszakaiban készült műveivel egyszerre, egy térben találkozhatunk a Falk Miksa utcai MissionArt Galériában a Korai és újabb művek tárlatán.

Szimpla gonoszkodásképpen kezdhetnénk azzal, hogy a nagy költő sejtése a magasságosok véleménye felől, lám, most beigazolódott: az istenek rémítő módra szeretik; bizony nyilvánvalóvá vált A helység kalapácsa friss televíziós filmváltozatából.

Vezető romániai politikusok a világörökség részének nyilvánított bioszféra-rezervátum tönkretételével vádolják Ukrajnát, amely kotrással mélyíti a Duna-delta hozzá tartozó részén lévő Bisztroje-csatornát és a Romániával közös Chilia-ágat, hogy azok nagyobb hajókkal is járhatóvá váljanak.

Ilsa, a Gulág Tigrise – Hommage című kiállításával emlékezik Konkoly Gyula a franciaországi évei alatt festett, időközben megsemmisült képére a Faur Zsófia Galériában rendezett önálló tárlatán, mely a hetvenes évek és a mostani korszellem paradox analógiájának megválaszolásaira tesz kísérletet.

Emberségében Jézus olyan, mint bárki más. Elfárad, megéhezik, szomjas. Inni kér – egy idegentől. Számára senki sem idegen. Találkozhatunk vele, az élő víz forrásával. Nekünk kell megszólítani őt: Uram, add nekem az éltető vizet!

Visszahoztam a múlt évi nyarat,
találsz benne transzcendenciát?
Spinoza ujjait látom a kristályüvegen,
mint a tiszta ész kritikáját.

A zsámbéki premontrei romtemplom emblematikus műemlékünk. Történetében a helyreállítások is kiérdemelték a műemléki védelmet. A műemléki paradoxon szerint a rom szembeszökő hiányai ellenére egységes egész, így hordozza nyolcszáz év üzenetét.   

Az Új távlatok című időszaki kiállításon a Magyar Grafikusművészek Szövetségének 38 új tagja mutatkozik be. A tárlaton nemcsak hagyományos értelemben vett, tradicionális eljárásokkal készített grafikákat láthatunk, hanem olyan installatív, konceptuális elgondolásokat vagy grafikai jellegű alkotásokat is, melyek a műfaj új, kortárs tendenciáit képviselik.