A legelső magyarországi képes levelezőlapokon minden bizonnyal szerepeltek templomépületek is. A datálás pusztán azért kérdéses, mert bár léteznek igen korai lapkuriózumok a XIX. század végéről, az aukciókon alkalomadtán ősibbnél ősibb képeslapok bukkannak fel. Olyanok, amelyeket eddig nem ismert a hazai képeslapkutatás – vagyis inkább a képeslapkutatói emlékezet, hiszen deltiológiai kutatóintézet egyelőre még nem létezik Magyarországon.
Pompás magyar dómok
A templom mint szakrális épület a legtöbb alkalommal központi elemként jelenik meg a régi Nagy-Magyarországon kiadott képeslapokon. Nem holmi kulisszaként tűnik fel az istenháza, hanem az adott település, illetve vidék büszkeségeként. Legyen az egy rotunda a haza egy távoli szegletéből, vagy akár egy bazilika valamelyik vármegyeközpontból.
Esetleg maga
a kassai dóm, amely méltóságteljesen uralja a képi kompozíciót,
annak ellenére, hogy e lap – a felirat tanúsága szerint – elvileg nem is róla szól, hanem a Deák Ferenc utcáról.
Tíz évvel ezelőtt Benczúr Vilmos e felvételét választottam a 2014-es évre megjelent Nagy-Magyarország Anno ismeretterjesztő falinaptáram címlapjára. És nem véletlenül. Amikor maga a kalendárium készült, 2013-ban Márai Sándor szülőhelye épp az Európa Kulturális Fővárosa címet birtokolta, így adta magát, hogy Kassa képe díszítse e naptár borítóját, és hirdesse a nagy ország eszményét. (Mellesleg ez volt az első régi képeslapos Nagy-Magyarország Anno naptár, amely valaha megjelent. Lassan már ez is történelem.)
1. Valósággal rászegezi a tekintetet a Szent Erzsébet-dómra
Számos kassai felvétel lapul gyűjteményemben, de erre az 1910 körül kiadott példányra azért esett a választás, mert valósággal rászegezi a tekintetet a Szent Erzsébet-dómra, amelyet jómagam is a világ egyik legpompásabb templomának tartok.
Az említett fotográfus-történész, Benczúr Vilmos a jeles festőművész, Benczúr Gyula unokatestvére volt. Számos kassai képeslapján szerepelt
ez a monumentális római katolikus templom, amely a magyarországi gótika egyik legpompásabb alkotása.
Ha ugrunk néhány száz kilométert a földabroszon a székesfővárosig, ott már kissé más a helyzet. Budapest „főtemploma”, a Szent István-bazilika mellett számtalan más templomról adtak ki levelezőlapot a képeslapkiadás legizgalmasabb korában, a századfordulón.
2. Kimagaslik a neoreneszánsz csoda, a bazilika kupolája
Hazánk egyik legjelentősebb egyházi épülete viszont számos esetben önkéntelenül is központi elemévé vált a budapesti lapoknak. E távolról, a budai Várhegyről fotografált felvételen is valósággal kimagaslik a neoreneszánsz csoda, a Lánchíd is szinte vezeti a szemet a bazilika kupolája felé.
Ezt a lapunkat 1904-ben adták fel Cannes-ba, „Francziaországba”, de nemcsak ez a különlegessége, hanem az is, hogy állókép jellegű képes levelezőlapokból akkoriban még viszonylag kevés jelent meg. Ritkasága és képi összetettsége miatt ezt a majd százhúsz éves felvételt be is szerkesztettem a Budapest Vintage öröknaptárba, amely ugyancsak több éve már, hogy megjelent.
Időzzünk még nagy templomainknál, és képzeletben utazzunk át Erdélybe – mindenféle vámvizsgálat nélkül. Harmadik számú lapunkon a gyulafehérvári érseki székesegyház igen fontos részlete tárul elénk, az 1512-ben befejezett Lászai-kápolna, Erdély legkorábbi reneszánsz emléke.
3. Erdély legkorábbi reneszánsz emléke Gyulafeherváron
Az 1913-ban Tiszakürtre küldött lapot tartalma alapján egy papnövendék írhatta, aki az otthoniakkal azt is tudatta saját kézírásával, hogy a gyulafehérvári székesegyház „keleti bejárata” látható a küldött lapon – nem holmi itáliai reneszánsz épület. A nyomtatott képmeghatározás ugyanis nemes egyszerűséggel lemaradt e képeslapról, amelyet Schäser Ferenc gyulafehérvári kiadója jegyez.
Úgy tekintsünk e képes levelezőlapra, hogy a románság 1918-as „nagygyűlése” előtt látta meg a napvilágot. Azelőtt, hogy
Erdély történelmi fővárosát, Gyulafehérvárt meggyalázták volna egy hamis etnogenezis jegyében.
Verespataki fénysugarak
De ha már a részleteknél járunk, kijelenthető, hogy igen ritkáknak számítanak az első világháború előtti évekből a templombelsőket ábrázoló képeslapok is, és ez felekezettől független tény. Értékelhető belső téri fotográfiák akkoriban ugyanis csak jó fényviszonyok és új generációs fotómasinák segítségével készülhettek.
4. A verespataki templom az új időkkel dacolva ma is áll
Verespatak, az aranybányászatáról híres erdélyi városka Szent László király tiszteletére felszentelt római katolikus templomáról viszont fennmaradt egy ilyen korai felvétel. A 4. számú lap több szempontból is egyedi darab. Egyrészt a templom belsejét mutatja az oltárral, fölötte a magyar nemzeti címerrel és a padok között egy kisfiú alakjával.
A fények megkapóak, a vonalak pedig élesek, ami akkoriban bravúrnak számított
ilyen körülmények között. Másrészt sem közgyűjteményben, sem árverésen nem találkoztam ezzel a témájú lappal, pedig a távolinak számító Verespatakról, a régi ország egyik legfontosabb aranylelőhelyéről számos érdekes felvétel látott napvilágot. Így, ami itt látható, az jelenleg „egyedi darabnak számít”. Az 1913-ban, zöld ötfilléres, turulos magyar királyi postabélyeggel és szent koronás bélyegzővel útra indult képeslap történetéhez hozzátartozik, hogy egy másik jeles bányavárosba, Felsőbányára küldték el.
A verespataki Szent László király plébániáról tudni kell, hogy XVIII. századi templomát az 1784-es erdélyi román parasztfelkelés elpusztította. Az újjáépítés csak 1847-ben kezdődhetett el, de az egy évre rá kitört magyar forradalom és szabadságharc nem várt következményei keresztülhúzták a számításokat. 1849. május 8-án ugyanis az erdélyi oláh felkelők felégették Verespatakot, a magyar lakosságot pedig lemészárolták, amiért sem a románság, sem maga Románia nem kért soha bocsánatot. Nemhogy kártérítést fizettek volna a kegyetlen eseménysorozat után, ami szinte teljesen kipusztította a magyarságot az Erdélyi-szigethegységből. A kecses verespataki templom végül nagy viszontagságok árán csak 1867-re lett kész, de ma is áll, dacolva az új időkkel.
Látkép kegytemplommal
Jellegzetes magyar táji elem, a gémeskút köszön vissza 5. számú lapunkról, amely Boldogasszony kegytemplomát ábrázolja. A párizsi békediktátumok rovására írható, hogy ma már alig közismert, hogy a nyugati végeken is áll egy olyan templom, amely már 1335-től búcsújáró hely volt.
Boldogasszony a magyar–osztrák határsávtól alig pár kilométerre található, nevét a magyar ősvallás anyaistennőjéről kapta. A neves zarándokhelyet manapság a mesterségesen létrehozott Burgenland egyetlen bazilikájaként emlegetik.
5. Boldogasszony temploma már 1335 óta búcsújáró hely
1915-ös datálású lapunkat a világégés idején adták fel Erzsébetfalvára, amely ma már Budapest egyik városrészének számít. Feladója, bizonyos Ungár János, a IV. őrzászlóalj katonája, aki vélhetően a boldogasszonyi hadifogolytáborban teljesített szolgálatot. Mint írja: „Itt már 5 ezer szerb meghalt és már miközülünk is 50 ember…”
Mindezen szörnyűségek ellenére, katonánk azért egy rövid, biztató üzenetet is elrejtett a lapon mátkájának, méghozzá a bélyeg alatt: „Csókol a hű Párod.” Ez a fajta titkos üzenetváltás a fiatal szerelmesek között jellemző volt a képeslapkiadás hőskorában. Sőt, létezett egyfajta „bélyegnyelv” is a párok között, ha nem akartak konkrétumokról írni a levelezőlapon.
Apróbb eklézsiáink
A magyar képeslapkiadás érdekes színfoltja, hogy nagyobb fővárosi kiadók távolabbi falvakról és azok templomairól is adtak ki képeslapokat. A 6. számú ritkaságot a budapesti Magyar Fénynyomdai Részvénytársaság jegyzi. A Fekete-Körös völgyében található színmagyar bihari falu, Bélfenyér két ékessége tárul fel előttünk ezen az 1911-ben postázott képeslapon. Az egyik az a kicsiny Árpád-kori alapokon nyugvó római katolikus templom, amelynek a jeles történettudós, nagyváradi apátkanonok, az MTA későbbi levelező tagja, Bunyitay Vince volt a papja 1875–1880 között. Ő emeltette az óvoda épületét is, amelyen manapság is olvasható az írás: „Istenemnek. Fajomnak.”
6. A Fekete-Körös völgyében található színmagyar Bélfenyér két ékessége
Most ugorjuk át Trianont, és lépjünk át egy jobb magyar kor hajnalára, 1939-be. Egy évre járunk csak 1940-től, Észak-Erdély visszacsatolásától, s ekkor készült ez a székelyudvarhelyi fotólap (7. számú kép) a piciny, de erődített Jézus Szíve-kápolnáról. Lapunk különlegessége, hogy erről a különös atmoszférájú apró istenházáról és környékéről csak igen kevés képeslap jelent meg. Sőt, az is elképzelhető, hogy ez az egyetlen típus.
7. A székelyudvarhelyi erődített Jézus Szíve-kápolna
Az általam őrzött példány postatiszta, bélyeget nem is látott, ellenben hátlapján ott feszít a székelyudvarhelyi fotográfus, Kováts István bélyegzője, ami összeköti a múltat a jelennel. A legendás képeslapfotós „Fénykép Műterme” ugyanis ma is nyitva áll Erdély legmagyarabb városában, ápolja az ősök emlékét, és közel hozza nekünk a régi magyar világ békés pillanatait.
