– Jövőkutatás! Hallottál erről, Benő bátyám? – rikkantotta lelkesen ivócimborájának Káposztás Feri, az asztalra csapva az ismert bulvárújság aznapi számát. – Nézd, írtak a konferenciáról, ami a sportcsarnokban volt. Külföldi okostojásokat is idehívtak, két napig dumáltak a mesterséges intelligenciáról, az űrkutatásról, a klímaváltozásról, a népességnövekedésről…
– Mi a f.szról hadoválsz itt nekem? – mordult fel az idősebb férfi. – Ezért vártam rád órákig? Hol a p.csában kódorogtál, mindjárt bezár a krimó! Ha annyira érdekel a jövőd, b.szod, arról nyekeregjél, kedden jössz-e melózni?
– Hová megyünk? – kérdezte Káposztás, miközben leült Pátkai Benő mellé a Rozmaring presszó teraszán, ahol rá lehetett gyújtani. Pátkai szó nélkül Káposztás elé tolta a cigarettásdobozt. Rövidesen mindketten kékes füstbe burkolództak.
– A Pipacsos sétányra lesz fordulónk, a Maca nénihez. Tisztasági festést kért az öreglány – mondta Pátkai. – A csaptelepet is ki kell cserélni a mosogatójában. Még két sört, aranyom, légy szíves!
Zita, a pultoslány csokorba fogta a Pátkai előtt sorakozó üres poharat és üveget, majd rövidesen visszatért egy-egy üveg hűtött Kőbányaival. Pátkai világéletében kizárólag üveges sört volt hajlandó inni. A csapoltat „vizezett lóhúgynak” hívta.
– Ez is biztos fitneszezik – súgta Káposztás Pátkainak, a lány feszes vádlijára sandítva, amit kiemelt a feketén csillogó cicanadrág.
– Formás csülkei vannak, azt látom, de tud halászlevet főzni? – mormogta a bajusza alatt Pátkai.
– Javíthatatlan vagy, Benő bátyám!
– Én volnék az? Jöttök nekem ezzel a zöldenergiával, meg a mesterséges intelligenciával, miközben egy nyomorult kárpitost, esztergályost nem találsz ebben az országban! Szerencsétlen Maca néni is az interneten keresett szakikat, vagy húszat felhívott, egy sem jött ki hozzá!
– Hogyhogy? Ennyire el vannak látva melóval? Nem kell nekik a lóvé? – hüledezett Káposztás.
– Asszonták, negyven négyzetméter nekik nem biznisz. Hogy a rák rohassza le a töküket!
– A pénz kéne, a munka meg büdös. Jellemző! – köpött ki Káposztás megvetően. – Reggel nyolckor kezdünk?
Pátkai bólogatott.
– Az ebéddel nem lesz gondunk! – nevetett Káposztás. Az idősebb férfi ismét bólintott.
– Maca néni kedves öregcsaj, biztos megint a palacsintájával fog traktálni minket.
Nagyokat kortyoltak az üvegekből, aztán rendeltek még egy kört.
– Hallod, Benő bátyám, azért, ha belegondolunk, száz, kétszáz év múlva mi lesz…
– Ne b.sszál már föl! – torkolta le Pátkai Káposztást. – Hatvannyolcban az új gazdasági mechanizmussal hülyítettek minket, nyolcvankilencben a gengszterváltással, meg a kárpótlási jegyekkel, és mire mentünk vele? Ugyanúgy ügyeskedünk, mint apáink és nagyapáink! Mit gondolsz, szegény anyád miből vette azt a penészes hodályt, ahol a nővéreddel laksz? A két műszak mellett fusizott, amíg tehette!
Káposztás csendben maradt, nem vitázott. Végül is Benő bá’ karolta fel őt, miután az anyját leszázalékolták a gerincsérvműtétje után. Káposztás az öreget tekintette apjának, mivel az igazi apjáról már nem maradt emléke. Az idősebb Káposztás Ferenc egy nap szó nélkül lelépett, egyes pletykák szerint a Dunának ment…
Feri is a Gyárdűlőn kezdte a nagybetűs életet, mígnem kilencvenegyben elprivatizálták a fejük fölül az üzemet. Az elmúlt harminc évben főleg az építőiparban próbált szerencsét, általában alkalmi munkákból tengődött. Az édesanyját három éve agyvérzés vitte el, az összekuporgatott örökséget csaknem teljesen elemésztette a temetés.
Káposztás végignézett magán. Örökké gyűrött, maltertól maszatos melósruha lógott rajta. A baseballsapkáját mindig a szemébe húzva hordta, az asztalnál ülve sem vette le. Szikár alakjából már kezdett kitüremkedni egy kisebb méretű pókhas, a különböző szeszes italok együtthatójaként. Otthon csak az elhízott, depressziós, cukorbeteg nővére várja és a netpornó.
Magdával két éve alig szólnak egymáshoz, amióta volt az affér a szemét Izsákival. Izsáki, Magda élettársa egy este kizárta Káposztást és a nővérét a saját házukból. Szerencsére Pátkai a segítségükre sietett, és a lelkére beszélt Izsákinak. Igaz, hogy a vascsővel.
Amikor Izsáki feljelentést tett, a zsaruk őt tartóztatták le. Mint kiderült, Izsákinak már kétrendbeli rablás miatt rég ülnie kellett volna.
Káposztás csodálattal vegyes irigységgel nézte Benő bá’ robusztus alakját. Már hetven is elmúlt az öreg, de sokakat lenyomna szkanderban.
– Más meló nem lesz a jövő héten? – érdeklődött.
– A Czirákiék szóltak, hogy csütörtökön betonozást akarnak a telkükön. De még egyeztetek velük. Hanem, mi volt az a balhéd a Kavicsos-telepen?
– Egy béemvés izomzseninek nem tetszett, amiért lezártuk az utcát az építkezés miatt. Kiszállt, és elkezdett üvöltözni, ha nem engedjük át, ő lebontja a toronydarut. Villogni akart a csaja előtt. Festett körmű, szilikonnal tömött, napszemüveges luvnya ült mellette.
– Értem, és mit csináltál?
– Adtam a csávónak egy gyomrost, ahogy tanítottad.
– Ne kamuzzál, Ferikém!
– Pedig így történt! Persze a villáskulcs a kezemben maradt, amikor ütöttem.
– Ó, istenem… te marha!
– A góré sajnos elküldött, de előtte becsicskította a gorillát rendesen. Közölte az izomaggyal, ha ugrálni mer, szól a NAV-os ismerőseinek, akik majd kikérdezik, miből vette a puccos verdát. Az izomagy erre fenyegetőzni kezdett, mire a főnök odarángatta a betonkeverő elé, hogy jól nézze meg, mert ide fog belerepülni a tesóival együtt.
– Mi lett aztán?
– A szokásos. Az erőcsávó padlógázzal elhúzott.
– Mind egyforma – csóválta a fejét Pátkai. – Gyúrni tudnak, verekedni nem! Kérjük ki a Szent János-áldást, aztán húzzunk haza, holnap dologidő van! Keddig ne keveredj bajba, öcsém!
Ittak még egy-egy kupica Unicumot, és elköszöntek egymástól.
Káposztás dúdolva dülöngélt otthona felé, hóna alatt az újsággal. Egy pillanatra megtorpant a Fürge-patakot átszelő hídon. A lámpák fényében vadkacsákat látott, akik tömörülve, hajóvontákként szelték a vizet.
– Hahó, Dagobert koma! – üvöltötte Káposztás, áthajolva a korláton. – Érdekel titeket a jövőkutatáááá…!
Feri lába alól kiszaladt a talaj, fejjel előrebukott a patakba. Ebben milyen mértékben játszott közre a szervezetébe került alkohol, a hídon otthagyott kutyaürülék, és a Feri izzadt tenyerétől síkos korlát, talán a matematikusok és az elméleti fizikusok meg tudják adni rá a választ.
A gyors, háromméternyi zuhanást követően Káposztás koponyája csattant a sekély mederben, a fájdalmat mindössze másodperc töredékéig érezte. A hömpölygő víz lassan, de biztosan áramlott be a légzőszervein keresztül, eláztatva a múltat, a jelent, és teljesen érdektelenné téve a jövőt.
