Történelemtanára lelkesen mesélt az Árpád vezette magyarokról, Kossuth szabadságszeretetéről, a magyar történelem fényes korszakairól. Wacław Felczak ezért a Poznańi Egyetem történelem szakos diákjaként az egyetem magyar lektorátusán elkezdett magyarul tanulni. Eljött a magyar nyelv iránt érdeklődők körében legendássá vált debreceni nyári egyetemre. Nagyszerűen elsajátította nyelvünket, s végül magyar történelmet kutató krakkói egyetemi tanár lett. Eddig ez szokványos, bár napjainkban sajnos már eléggé ritka hungarológus karrier.
Csakhogy Felczak a tanulmányait 1934-ben kezdte, majd a már hallgatóként magyarbarát társaságot alapító egyetemista az 1938/1939-es tanévben jutott el magyar állami ösztöndíjasként az Eötvös Collegiumba. Itteni tanulmányai alatt sok magyar barátra tett szert.
A háború kitörése után a londoni lengyel emigráns kormánnyal kapcsolatot tartó magyarországi ellenállás tagjaként 1943-ig a futárok bázisát irányította, majd hazánk német megszállásáig maga is futár lett. Életét kockáztatva juttatta át a londoni küldeményeket Szlovákián, a zöldhatáron át Varsóba. A konspiráció mestere azonban 1944-ben végül hibát vétett, lengyelül beszélt a Nyugati pályaudvaron a Lengyel Intézet igazgatójával. A rozsnyói börtönből megszökött, és bár lábát törte, a pozsonyi kórházból már Tiso embereinek kétségbeesett üzeneteit közvetítette egy háború utáni esetleges lengyel–szlovák unióról.
1946-ban újra az emigráns kormányzatnak jelent az ismét tragikus fordulatot vett lengyelországi helyzetről, közben a Sorbonne-on tanul. 1948-ban a csehszlovák határon letartóztatták, a lengyel bíróságtól életfogytiglant kapott. 1956-ban szabadult, jóakaróinak köszönhetően tanítani kezdhetett a krakkói Jagelló Egyetemen, írta disszertációját az 1848 előtti magyar nemzetiségi politikáról. Állandó megfigyelés alatt, rehabilitáció nélkül, az újabb börtönbüntetés fenyegető árnyával. Útlevelet sem kapott. Magyar témát kutatott, úgy, hogy nem jöhetett Magyarországra. Magyar barátai csempészték hozzá a mikrofilmre vett forrásokat, szakirodalmat.
A hatvanas évektől már némileg szabadabban kutathatott, írhatott a magyar és a délszláv történelemről. Az egyetemi tanári címet azonban majd csak Lech Wałesától kaphatta meg, 1993 októberének elején, néhány héttel halála előtt. Professzori hatása mégis hatalmas volt.
A lengyel ügy magyar barátai számára, akiket atyai bizalmába fogadott, ő testesítette meg
a reményt. A nyolcvanas évek legelején tőle hallani az ellenállás jelentőségéről,
a konspiráció fontosságáról, az áldozatvállalás értelméről, arról, hogy az afganisztáni bevonulás a Szovjetunió végét jelenti, II. János Pál pápa megválasztása pedig a közép-európai kommunista rendszerek közelgő össze-
omlásának jele.
Lengyel diákjait budapesti kirándulásra hozta, a hazai polonisztika nagy generációja felé családi barátként fordult, a magyar ellenzék más fontos személyiségeit is a lengyel és a magyar ügy összekapcsolására ösztönözte. 1987-ben, amikor az Eötvös Collegium vendégtanára lett, Orbán Viktor és Kövér László áthívták a Bibó Szakkollégiumba, hogy beszéljen nekik a Szolidaritásról.
A hazai politika is szóba került, arra biztatta őket, alakítsanak politikai pártot; persze majd ülni fognak érte, de talán nem sokat.
Felczak tanár úr emlékének ápolására 2016 októberében Orbán Viktor a lengyel–magyar kapcsolatokat tudatosító tudományos, ismeretterjesztő, cserekapcsolatokat és nyelvtanítást szervező alapítvány létrehozását javasolta. Wacław Felczak halálának évfordulójáról a budapesti Wacław Felczak Alapítvány, valamint Kiss Gy. Csaba és Kovács István polonisták által az Eötvös Collegiumban szervezett konferencián emlékeztek meg, ahol bemutatták a válogatott tanulmányait tartalmazó kötetet és a róla készült dokumentumfilmet.•
