Az 1896-os Magyar tájszótár ad egy erősen titokzatos debreceni mondást: „Hajbók, csimbók, köszönny asszonyodnak!” – mondogatja a dajka, midőn a gyereket kezében tartogatva hajtogatja.

Az EU-t érő mai kihívások és támadások sokszor az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó éveire emlékeztetnek. Nem mintha az integrált Európa az utolsókat rúgná. Ha igen, az igazi tragédia lenne. A párhuzamok viszont valóban aggasztóak.

Száz éve született Kövi Pál, az amerikai politikai, gazdasági és kulturális elit egyik kedvenc éttermének, a New York-i The Four Seasonsnek felvirágoztatója és résztulajdonosa, akinek az utókor az erdélyi konyha jeles receptjeit is köszönheti.

Képzőművész, kurátor, kutató, szerkesztő, az egykori Hejettes Szomlyazók csoport tagja – Beöthy Balázst kérdeztük pályájáról, a csoportról, a kilencvenes évekről és aktualitásokról.

A Yuval Noah Harari életművét jelentő jövővízió és vulgáris történelemértelmezés valójában egy, a 19. század pozitivista-materialista filozófiatörténeti áramlatainak főbb következtetéseit a „negyedik ipari forradalom” viszonyaira adaptáló ideológia.

Míg a munkásőrnek a hetvenes években az AKM-63-as, addig a falusi gyerekeknek a csúzli volt a fegyvere. Volt persze fapuskánk, búcsúfiának kapott, fröccsöntött forgópisztolyunk, és ismertük az íjkészítés tudományát is, de csúzlija akkoriban Gasztonyban minden valamirevaló férfigyereknek volt.

Virginia Woolffal szólva „az élet nem szimmetrikusan elhelyezett lámpák sora”. Bodolóczki Linda új munkáin ezeknek a világítótesteknek mozgó, véletlenszerűnek tűnő mintázatait, vagyis a káosz természetét kutatja a festészet eszközeivel. Továbbgondolja a nála megszokott intenzív, kontrasztos színek alkalmazását, a töredezett szerkesztést, és a gesztus-geometria párosításával kísérletezik.

Az Országút a Magyar–Török Kulturális Évad program-
sorozatához kapcsolódva magyar–török nyelvű,
képzőművészek által illusztrált novelláskötetet ad ki T’ÖRÖKSÉGÜNK – Örökül hagytuk, örökül kaptuk, azaz Sonsuza kadar bıraktık, sonsuza kadar aldık címmel. Az első novellát Dupla íz címmel az ankarai Hungarológiai Tanszék doktora, Sevgi Can Yağcı Aksel írta, akivel kulturális párhuzamokról és a nyitottság fontosságáról beszélgettünk.

XXXX

Amikor Fertőd–Eszterházán húsz éve az Esterházy-kastély felújítása a homlokzatfestéshez érkezett, művészettörténeti, restaurátori kutatások mutatták, Esterházy ’Fényes’ Miklós idején aligha lehetett k.u.k.-sárga, ha jobban tetszik, Habsburg-sárga az épület.

Bíró Sándor kiállításának címe – Igazi zöld és igazi kék –, mely a nyolcvanas évek alternatív zenekarának, a Sexepil együttesnek egyik kultikus slágerét idézi, azonnal felvet egy nyilvánvaló kérdést: mi a szín?