Senki nem tud segíteni ennek értelmezésében, ezért felhívom Duma Andrást, Moldvában élő, klézsei csángó barátomat, akinek az anyja bábaasszony volt. Ő szabadkozik, hogy a bubagondozásról keveset tud, mert anyja oda nem szokta magával vinni. Ő (mármint András) kizárólag csak a szülésekhez járt, oda is csak hét-nyolcéves korától kezdve, az ő dolga az volt, hogy összegyűjtse a háznál levő gyermekeket, és mesékkel vonja el a figyelmüket arról, hogy anyjuk éppen szül. (Andrást emiatt folyamatosan mesékre tanították odahaza az öregek, hogy legyen mit mesélnie.) Szó szót követ, a felesége, Vironka elmondja, hogyan is tornáztatták a kicsibubát: nyújtogatták, húzogatták a kezét, lábát; kézbe vették, hajtogatták a fejét, majd ezt mondták: „Hömpörögjél, gömbörögjél, növekedjél, nyújtózkodjál, hosszú légy!”
Szép ez, de nem vezet a rejtély megoldásához, ezért vegyük elő a könyveket. Az etimológiai szótárak szerint kapcsolat van a bókol ’hódol; kellemeset mond’ és a hajbókol ’tisztelete, hódolata jeleképpen hajlong valaki előtt’ szavak között, a bókol pedig fiktív tőből keletkezett származékszó (értsd: kellett volna legyen egy bók, bóka alapszavunk, amiből a bókol alakult, de nem volt).
Szerencsére mi, székelyek nem olvasunk etimológiai szótárakat, így a bók fiktív tövet is egészen létezőként használjuk:
bók kisgyermek feje, fej (gyermeknyelven) Szőcs Rozália (Gyergyócsomafalva)
bóka kisgyermek feje, fej (gyermeknyelven) Gergely Erzsébet (Székelyszenttamás) – „Gyere ide, simogassam meg a bókádot!” (Gergely Erzsébet)
bókol simogattatja a fejét (kisgyermek) Gergely Erzsébet (Székelyszenttamás)
Felénk, Felsőháromszéken szeretnek az emberek kicsinyíteni, anyám néha úgy szólított magához (nyilván erősen zsenge gyermekkoromban), hogy „gyere, simogassam meg a botikádot”, és olyankor megsimogatta a fejemet, és minden bajom elmúlt. Másoktól meg egyenesen bokikát hallottam, de ezt anyám túlságosan gyermekesnek érezhette, mondván, a becézésnek is megvan a határa. Moldvában a gyermeknek szintén a botikáját simogatják, vagy pedig így hívják: „botfejűcske, gyere ide” (Duma András).
Ezek után könnyen sikerült azonosítanom más, a bók tagot tartalmazó székely szavakat is: ibókos, ibóktalan, ibaktalan ’kelekótya, idétlen’, értsd ’hibás fejű’; szőrbot ’sertehajú, vékony nyakú ember’. Ugyanígy
a bók családjába tartozik a mindannyiunk által értett és használt buksi ’fej gyermeknyelven’ is.
A szólásban szereplő másik szóról, a csimbókról a Czuczor–Fogarasi szótár így beszél: „CSOMBÓK, (csom-b-ók) fn. tt. csombók-ot. Öszvegöngyölités, öszvehajtogatás, kötözgetés által támadt csomó, p. az öszvehajtott és kötött űstök csombóknak mondatik. Csombókra viseli haját. Csombókra köti üstökét. Máskép: csimbók.” Máshol ugyanők elmondják, hogy a csim, csom tő csomót jelent. Én pedig megfogalmazom a kérdést: vajon a csim-bók, csom-bók második szótagja nem a bók ’fej’ szót tartalmazza-e, és akkor összetett szóval van dolgunk?
Ezek után újra felhívom Duma Andrást, hogy náluk Moldvában mi is pontosan a csimbók. Mondja, hogy nemi szerv körüli göndör szőrről van szó, például „a kicsigyermeknek még nem benderedik a csimbókja a pucája vagy a pete körül.” Értsd: a kicsigyermek szőre nem gön-
dörödik a lány vagy fiú nemi szerv körül. Hogy a csomós hajat is csimbókosnak mondják, az más kérdés, elsődlegesen ezt jelenti.
Mindezt összevetve én így fejteném meg a „Hajbók, csimbók, köszönny asszonyodnak!” mondást: hajas bók (fej), csomós bók (alsó fej, nemi szerv) mutasd meg magad! (A felső és alsó fejre lásd a csángó találós kérdést: Mért eszesebb a férfi és szájasabb az asszony? Mert a férfinek két feje van, a nőnek két szája.) Szóval nem egyéb a mondás, mint védőige azért, hogy a buba nőjön meg, érje meg a felnőttkort…
A szerző ezen az ímélcímen várja észrevételeiket: santhaattilab@gmail.com
