Az „Európa nagyanyja” elnevezést is megkapta, hiszen gyermekeit királyi családokba adta, és az ő szavajárásával „faragatlan” unokája II. Vilmos néven német császár lett, aki az első világháború kirobbanásáért és az angol liberális vircsaft ellen szerfölött sokat tett. Ám hiába a szép család, Albert alig negyvenkét évesen, 1861-ben elhunyt. Vele egyidős felesége búskomor lett, gyászában visszavonult. Mindenki érte aggódott. Hanem a hatvanas évek második felétől mendemondák kezdtek terjedni a rosszindulatú sajtóban, hogy voltaképpen Mrs. Brownról kellene beszélni, hiszen a nyilvánosság elé visszatérő királynő körül mindig ott legyeskedik az inasa, John Brown, a jóképű skót paraszti sarj. A királynő tagadott, de közben az inast mind előléptette, családtagjainak megparancsolta, fogjanak vele kezet, akárha főúr volna (az ezt elutasító Albert fiát ki is tagadták Buckingham palotájából).
Szóval nem zörög a haraszt. A viktoriánus kor különben is merő alakoskodás. 1997-ben film is készült Mrs. Brown címmel a titkolt szenvedélyről. Ám avatott történészek mesebeszédnek mondták a történetet. Most azonban a fiatal történész, Fern Riddell könyvet írt róla. A dokumentumok alapján a szóbeszédet valósnak állítja. Viktória önéletírását ugyan saját útmutatásai alapján Beatrice lánya megszerkesztette, korabeli angol szóval bowdlerizálta (minthogy Bowdler adta ki 1818-ban Shakespeare műveit családi felolvasáshoz illően „megtisztogatva”), de a királynő másodpéldányt is készített, és ebben szó szerint leírja kettejük szerelmi vallomását. Ráadásul a skót jogban elismert, „nem formális házasságot” is kötöttek, éspedig a helyi lelkipásztor színe előtt, akinek bánkódó beszámolója is fennmaradt. Mi több, a királynő a Brown kezéről vett gipszmintát a hajtincsével és Albert férje kézszobrával együtt a koporsójába tetette.
Mindehhez már csak a corpus delicti kell: a vélt leszármazott is megvan. Az amerikai Angela Webb-Milinkovich minnesotai – tetkós, pirszinges, mulletes – ápolónő a családi, leginkább tréfásan előadott fámából úgy tudja, Viktória és Brown szerelemgyerekétől származik. Riddell kutatásai alapján ezt kizárni nem tudja, de a végleges következtetést csak azután lehet levonni, ha több hivatalos Viktória-leszármazott DNS-ével összevetnék Webb-Milinkovichét. Ez még várat magára. A történésznő figyelmeztetése viszont alighanem áll: a viktoriánus kor sokkal árnyaltabb, összetettebb és érdekesebb, mint közhelyesen gondolni szokás.
Nyitókép: Angela Webb-Milinkovich és Viktória királynő (grafika: Bánki Ákos)
