A spanyol El Guerrero del Antifaz, a viking Karl, a kelta-breton Asterix, a római Alix, a flamand Hannes és Veerle. Mi a közös bennük, azon kívül, hogy valamennyien kitalált képregényfigurák? Az, hogy örténelmi képregények.

A mai magyar kormány külpolitikai kommunikációja – úgy tűnik – többnyire belpolitikai célokat szolgál. Ebből következően a szereplők megnyilatkozásaiból nem nagyon lehet
megállapítani, hogy a külpolitika alakítói és annak végrehajtói mit is gondolnak valójában Európa és a világ helyzetéről.

Orbán Viktor tusványosi beszédében bejelentette: „Nagystratégia” készül Magyarország jövőjéről. Változnak az erőviszonyok a világban – mondta –, a Nyugat és főleg Európa gyengül, Ázsia erősödik. Így gondolkozni kell arról, hogy Magyarország ebben a változó világban merre haladjon.

„Milyen jó volna szállani az időtlen térben, nem az árva égben, hanem Istennek s az őskezdetnek melegében belül, ott, ahol már a fény is elhajlik, nincs reá szükség: világít magától…” – írta a sötét jelenből kiutat kereső, a XX. századi magyar történelem politikai és társadalmi földrengéseit átélő, sokáig méltatlanul mellőzött lírikusunk, Sinka István az 1950-es évek elején.

Egy Csongrád melletti műteremházban él elvonultan, évek óta itt készíti impulzív, gesztusos, nagyméretű festményeit. Munkái a budapesti aukciós házakban és galériákban láthatók, s intézmények és magánszemélyek is gyűjtői közé tartoznak. Balla Attila festőművésszel beszélgettem.

Ferenc pápa üzent ezekkel a határozott szavakkal Kijevnek, miután Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa nagy többséggel elfogadta, Zelenszkij elnök pedig aláírta azt a törvényt, amely lehetővé teszi a moszkvai patriarkátus által kánoniként elismert Ukrán Ortodox Egyház betiltását.

Ezernyi apró törzs lakja a világ második legnagyobb szigetének földjét, amelynek keleti felén található Pápua Új-Guinea, Ferenc pápa apostoli útjának második állomása. Bár az egykori német gyarmaton élők többsége keresztény vallású, a hitélet szempontjából még missziós területnek tekinthető.

Illik manapság olyat mondani, hogy utálok nyaralni? Azt hiszem, nem. Aki nyaral, az örüljön, hogy megteheti, ha valaki meg nem akar, az ne menjen. És egyébként is, ki az a szerencsétlen, akinek ez probléma? Jelentem, nekem.

Aki nem képzőművész vagy művészettörténész – legtöbben pedig nem vagyunk azok –, nemigen teszi be a lábát művésztelepre. Így az valami homályos, titokzatos helyszínnek vagy gyülekezetnek tűnik az elménkben, ahol biztos olyasmi történik, amit mi, egyszerű halandók nem értünk.

Jézus nem megszüntetni jött a törvényt, hanem beteljesíteni. Az éltető hagyományokhoz ragaszkodik; Jeruzsálembe zarándokol, megülik a húsvéti vacsorát. De túllép a kiüresedett szokásokon, szombaton is gyógyít, szóba áll idegenekkel. Az előírások helyett az embert állítja a középpontba.

Nincsen abban semmi különös, semmi meglepő, hogy a Zsennyével (első említése 1237-ben Sennye) kapcsolatos hírekre mindig fölfülelek; falumról van szó, benne az éppen százéves, vert falú házzal, amelyben születtem, amelyet fönntartok, máig látogatok.