Magával ragadó muzikalitás, zenei kimunkáltság, megalapozottság – így jellemzik sokan a Pomázhoz és Pécs környékéhez egyaránt kötődő Vujicsics Együttest, amely tevékenységével szimbóluma lett a szerb, a horvát és a többségi magyarság közötti jó kapcsolatnak.

Úgy véli, a művész nemcsak elénekli a hangokat, hanem lélekkel, érzelmekkel tölti meg, erre törekedett mindig, sok alakítása ezért felejthetetlen. Budai Lívia rendszeresen szerepelt a világ rangos színpadain, idén a Prima-díjat kapta meg.

A Városliget oldalában egy kicsiny helyiség üvegablakai mögött mindig történik valami érdekes, ami arra sarkallja a hobbikocogót, az elhivatott futót, a trolira várakozót vagy a gyerek kezét fogó szülőt, hogy megálljon egy pillanatra és bepillantson a Liget Galéria ablakán, amely úgy kommunikál a magas művészetről, hogy az mindenki számára érthető és elérhető legyen.

Egyre többen menekülnek látszatvilágba, miközben hamis messiások üres ígérgetéseinek áldozataivá válnak. Keresztelő János nem kér rendkívüli dolgokat a hozzá fordulóktól, csupán tisztességet, önmérsékletet, szolidaritást, testvériességet. Ma sem, nekünk sem mondana mást.

Szabadka az 1970-es években élte virágkorát. Az akkor még többségében magyarlakta bácskai város olyan vívmányokkal büszkélkedett, mint az erős gazdaság, a sokszínű kulturális élet és a szórakozási lehetőségek gazdag tárháza. Majoros Sándor íróval beszélgettünk.

Körei Sándor a Molnár Ani Galéria művésze, 2021-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász tanszékén. Fontos számára a csendéletműfaj háromdimenzióssága, amikor frissen vágott virágokat és vázájukat zárja üvegtárolóba, hogy aztán a negyedik dimenzió is szerepet kapjon, vagyis az idő is megkezdhesse munkáját, soha be nem fejezett művé alakítva szerves anyagokat. Erről faggattam az alkotót.

A westminsteri Alsóház első olvasatban jóváhagyta a halálosan beteg felnőttek életvégéről – közönségesen a „támogatott öngyilkosságról” – szóló törvénytervezetet.

December 11-én délelőtt 11 órakor különleges adventi sajtóbemutatóra gyűltek össze az érdeklődők a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Andrássy úti irodaházában. Az MMA Kiadó szervezésében megvalósuló rendezvény idén a szokásos sajtótájékoztatók sablonjaitól eltérve igazi kulturális utazássá alakult.

Legújabb számunkban Miklósa Erika énekessel, Tóth Erzsébet és Szentmártoni János költőkkel, Sajgó Szabolcs jezsuitával beszélgetünk, Nüsszai Szent Gergely ókeresztény teológusra, Ottlik Gézára, Marc Chagall, Šwierkiewicz Róbert, Galimberti Sándor és Dénes Valéria festőművészekre emlékezünk.

A soproni költő három versében három embert idéz meg, Padre Piót, saját édesapját és Márai Sándort, érzékletes képekkel, lírai személyességgel. 

Nem előléptetést kérek többé, nem is fogadom el mindaddig, míg hadi tetteim azt követelni nem fogják… Ha dicsőséggel nem harcolhatok, gyalázatot sem akarok nevemre hozni, s mostanában, véleményem szerint, gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember.

Vonaton ülök, vidékről Budapestre tartok. Ahogy elfut mellettem a táj, elmosódnak a falvak, a kisvárosok, melankolikus bájuk láttán Bukta Imre képei jutnak eszembe. A festőművész, olyan realisztikus álomképeket fest, amelyek láttán megáll az idő.